Különleges könyvet volt szerencsém olvasni. Küzdelmes sorsok, valós élethelyzetek alapján tárul elénk a könyv lapjairól az örökbefogadás mai helyzete Magyarországon.
Végtelen tapintattal, figyelmességgel tárja elénk a szerző az örökbe adók, a nevelőszülők és az örökbe adottak sorsát. Minden történet tele van szeretettel, lényeglátással.
Hiánypótló mű. A legtöbb ember nincs tisztában, mit is jelent nevelőszülőnek lenni, vagy miként működik hazánkban az örökbefogadás. Az előítéleteken, félelmeken és téves
képzeteken túl a történet szereplői elmesélik, hogyan élik vagy élték meg a nem kellettem szüleimnek fájó érzését. A szerző nem mond véleményt. Finom hangon szólaltatja meg a bajba jutott nőket is, akik nem tudnak kitörni a mélyszegénységből vagy bántalmazó kapcsolatból.
A szeretetlenség, az élni vágyás, a lappangó titkok sora teszi ezt a könyvet nem mindennapi olvasmánnyá. Tabuk nélkül tárja fel az emberi lélek mélységeit, a lélekben lerakódott szennyet vagy fájdalmat. Megrendítő vallomások kerülnek felszínre. Szívbemarkoló olvasni az ilyen sorokat:
„Nekünk több anyukánk van, és te vagy az egyik.”
Én is, mint a legtöbb olvasó, aligha szembesülök ezzel a kijelentéssel. Mindezért és azokért az élethelyzetekért, amelyekkel szűk kis világunkban nem találkozunk vagy csak elvétve, érdemes elolvasni a könyvet.
Van-e fontosabb, mélyebb szerep egy családban, mint az anyáé, aki olykor pusztítóan nehéz helyzetbe kényszerül és végül lemond a születendő gyermekéről? Csak tanulhatunk, elemezhetünk, de semmiképp nem bírálhatunk, mert temérdek sors fut el mellettünk, amely mögé nem láthatunk. Ez a könyv hozzásegít bennünket, hogy mélyebben elgondolkodjunk az anyaságról, szülőségről, a családban betöltött szerepünkről. Rájöhetünk arra is, hogy kerek kis életünkön túl van egy másik világ, amelyben a gyerekek semmit nem szeretnének annyira, mint gyökereikbe kapaszkodni, ha sikerülne megtalálni azokat, és szeretetet kapni. Ezek nélkül önmaguk elfogadása lehetetlen feladatnak tűnik.
Elgondolkodtató, nem könnyen letehető mű ez.