115 éve született Rideg Sándor
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.
115 éve született Georges Simenon
Georges Simenon 1903. február 13-án született Liege-ben, Désiré Simenon és Henriette Brüll első fiaként. Minthogy születése napja péntek 13-ra esett, babonás nagynénje az anyakönyvi kivonatba február 12-t íratott. Édesapja egy biztosítótársaságnál dolgozott, és nagyon fiatalon meghalt (1922-ben), de mivel a szívével már korábban is betegeskedett, fiának abba kellett hagynia tanulmányait (1918), és különféle munkákkal próbálkozott. Rövid ideig dolgozott pékként és könyvesbolti eladóként, továbbá a helyi lap, a Gazette de Liege újságírójaként. Tizenhat éves korában jelent meg az újságban első írása, G. Sim néven. amit még kb. 150 követett.
1922-ben költözött Párizsba barátnőjével (Régine Renchon), novellákat és népszerű regényeket publikált, tucatnyi álnéven dolgozott. Merle ösztönzésére kezdett el regényt írni. 1939-ig élt Franciaországban, ez idő alatt ontotta magából a könyveket.
Az első regény, amelyet saját nevén jelentetett meg, a Pietr-Le Letton (1931) volt, ebben ismertette meg a közönséget Maigret főfelügyelővel. A modell a dédnagyapja volt. Ugyanabban az évben hat könyve jelent meg a Fayard Kiadónál. A Gallimard Kiadó 1935-ben csapott le a kézirataira. Első olvasatban André Gide lektorálta írásait. Gide-nek nem kis szerepe van abban, hogy Simenont a 20. század Balzacjának tartjuk. A legjelentősebb élő francia írónak tartotta, mindenben támogatta.
Simenon kezdetben nem vette komolyan a Maigret-könyveket. A tizenkilencedikben, még mielőtt a Gallimard-hoz került volna, nyugdíjazta főfelügyelőjét, befejezettnek tekintette a sorozatot. Az olvasóközönség azonban követelte Maigret újraszületését, ez némi vonakodás után a háború után meg is történt. Az 1931 és 1945 közötti regényekből és novelláskötetekből mindössze 26 volt Maigret-történet, míg az 1946-tól 1972-ig terjedő időszak 117 kötetéből 53. A Les Mémoires de Maigret-ben maga az író is megjelenik, és szó esik a felügyelő krónikásával szembeni bizalmatlanságáról, aki a népszerű bűnöző helyett bevallottan a népszerű rendőr figuráját kívánta megteremteni.
A háború alatt csak a siker, a kenyérkereset foglalkoztatta, nem volt elég óvatos. Így lett a megszállás időszakának egyik legtöbbet foglalkoztatott, a németekkel is kacérkodó írója. Jellegzetesen kispolgári gondolkodásával, jobboldaliságával és rasszista előítéletével beleillett a német megszállás és Vichy légkörébe. A háború után ezért művei pár évig nem jelenhettek meg új művei Franciaországban. Ezért előbb Kanadába, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol több évig élt (és egy érdekes, Hammett vagy Chandler stílusára emlékeztető krimit írt) .
1948-ban, egy hibás orvosi diagnózisnak köszönhetően írt egy önéletrajzi regényt (Pedigree), mivel úgy hitte már csak két év van hátra az életéből. Ezt a következő 41 évben még két hasonló témájú követte.
1955-ben tért vissza Európába, de pár hónapos francia tartózkodás után végül Lausanne-ban, Svájcban telepedett le, ott is halt meg 1989. szeptember 4-én.