1948. február 28-án született Újpesten. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-orosz szakos tanári képesítést, a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán pedig sakkoktatói oklevelet. A legfontosabbakat azonban – saját bevallása szerint – Lator László költői szemináriumain tanulta. Egyébként néhány fennmaradt gyermekkori verse azt mutatja, hogy már 13-14 évesen hibátlanul alkalmazta a magyar verstan legfontosabb törvényeit, sőt a szabályok kivételeiről is „tudott”.1985 óta Veresegyházon él és alkot. Nyugdíjba vonulásáig két évtizeden át irányította a Fabriczius József Általános Iskola általa megszervezett és országos hírűvé vált sakkoktatását.
Versei olyan ismert folyóiratokban jelentek meg, mint a Mozgó Világ, Élet és Irodalom, Holmi, Ifjúsági Magazin, Napút, Polisz, Lyukasóra. (Az utóbbi években ritkán publikált, riasztotta a politikailag determinált, valódi kritikával nem szűrt irodalmi közeg, de a versírással nem hagyott fel, sőt, formai tökélyre és gondolati letisztultságra törekvő maximalizmusa ”elvonultsága” idején tovább erősödött, miközben eredendő játékosságát is sikerült megőriznie.)
Költői tevékenysége mellett orosz, valamint cseh és szlovák költők verseit fordította magyarra.
Önálló verseskötetei:
- Képzelmész iramatai (1995, Kráter Kiadó – Lator László előszavával);
- A maradék idő (2000, Manila Nyomda – Tarján Tamás utószavával);
- Hintalovon, táltoson, gyermekversek (2012, Syllabux Kiadó);
- Egy galoppfutam konzerválása (2013, Kairosz Könyvkiadó);
- Helyettük írtam (Paródiák, Napkút, 2015);
- Jób könyve (Versek a Biblia nyomán, Napkút, 2016)
Születésnapja alkalmából egy régebbi, rövidebb és egy hosszabb, ez alkalomra írt versét osztjuk meg olvasóinkkal.
Prológus
Horváth Ferenc fölött, ki költő és sakktanár,
hatvankilencedikszer illant el már a nyár.
Van két felnőtt fia, kis egyszobás lakása,
hétezer könyve és térdbéli porckopása.
S amitől még nagyobbra hízhat persze a mája –
fogadott fia is van s négy fiú unokája:
Zalán, Milán és Kristóf, Apor, Bátor Ajándok,
Álmos, Vitéz Adorján – mind szép isteni szándok.
Elmondom még, hogy hívebb legyen az életrajza:
egykoron volt, de mostan nincs szakálla, se bajsza.
Folyton zizeg zsebében egypár új költeménye –
olvasd el, úgy kerülhetsz már-már a közelébe.