Petrográd, 1917. A Nagy Péter alapította orosz főváros pékségei előtt hosszan és napokig kígyózó sorokban megviselt és dühös asszonyok fagyoskodnak, hogy éhező családjuknak legalább a megszabott fejadagnyi, rossz minőségű kenyeret beszerezhessék. A kórházak alig tudják ellátni a frontról érkező sebesültek seregeit. Az ipari negyedben sztrájk sztrájkot követ, az elégedetlen munkások kormányzati beavatkozást követelnek. Ám a cár a távoli főhadiszállásáról csak fásult üzeneteket küld és a kozák lovasság rendteremtő beavatkozását sürgeti. A cárné pedig kizárólag Raszputyin tanácsaira hallgatva a palotájába zárkózik. A feszültség szinte tapintható, elég egy szikra – s a bolsevikok épp a tűzzel játszanak –, hogy Oroszország lángba boruljon, maga mögött hagyva évszázados társadalmi berendezkedését, kilépve a szövetséges hatalmak németek elleni háborújából. Ám az arisztokrácia mégis inkább a következő esti balett- vagy operaelőadásra készül, és tizenöt fogásos vacsorákkal kényezteti magát.
Aztán robban a bomba!… Nem is egy. A városban élő és ott rekedt külföldi követségi diplomaták, katonatisztek, alkalmazottak, nevelőnők, ápolónők, bankárok, gyártulajdonosok és családjaik, a nyugati tudósítókkal együtt csak kapkodják a fejüket a hírek hallatán és az utcákon állandósuló lövöldözések okán.
Helen Rappaport elfeledett forrásokra – személyes levelekre, naplókra, memoárokra – támaszkodva, korábban soha nem érvényesülő szemszögből, minden eddiginél érzékletesebben és átélhetőbben rekonstruálja az oroszországi forradalom eseményeit, felfedve máig ható következményeinek gyökereit.