Konzervált szilveszteri évhívogató, epilógussal
(Felhasználható 2998. december 31-ig, bármelyik évben)
Új esztendőt még sose hívtam hexameterben,
ám e köszöntőm végre homéroszi forma vezérli:
íme, a lenge sorokban fél tucat éppen a versláb:
lépdel a spondeus és trocheus – míg gyors anapesztek
úgy iramodnak, mint az idő fut az emberi létben.
Örömmel tájékoztatjuk kedves fiatal Olvasóinkat - és persze szüleiket is - hogy jövő év elejétől könyvtárunk mindkét részlege azonos szombati nyitvatartási idővel, 900-1200-ig várja az olvasni-, vagy éppen tanulnivágyókat.
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő 1932. november 24-én, Budapesten látta meg a napvilágot.
A világ több nyelvében is Krisztus nevéből képzett szóval jelölik a karácsonyt, Jézus születése napját. Mi, magyarok egy más eredetű szót alkalmazunk erre a szent ünnepre.
Milyen ismeretek és tudás rejlik e tény mögött, s milyen következtetések vonhatók le ebből a nyelvi eltérésből? Mit is jelent tulajdonképpen a karácsony szavunk. Ha végig követjük a kifejezés etimológiai, tartalmi változásait, eljuthatunk az őstudás jelképeinek közelébe is.
Ki is volt valójában Leonardo da Vinci, és jogosan tartjuk-e zseniálisnak a képeit? Mennyire igazak a róla terjedő korabeli és modern „mítoszok”?
Mennyit kísérletezett valójában, és szobrásznak, festőnek, vagy feltalálónak kell-e inkább tartanunk? Hány eredeti alkotása maradt meg az utókorra, és ezek közül mennyi a tényleg befejezett remekmű?
Mely művei készültek saját ihletből? Volt-e „kódja” Leonardónak, és találhatunk-e megfejtésre váró jeleket a képein?
