Billy Collins: Az a baj a költészettel
„Ezek a versek történeteket beszélnek el. Van elejük, közepük és végük. Egyszóval tisztességesek. És derűs versek is. Egy zavarba ejtő műveltségű fickó kedélyességével írták őket. És mégis, mintha szerzőjük megállt volna az öregedésben, és örökké kamasz maradt volna: szövegein átragyog a gyerekverseket idéző játékosság és a mesei optimizmus, mint matchbox a gyomorröntgenen.” – Závada Péter
Billy Collins tizenegy, a 1988 és 2016 között megjelent kötetéből valók az Az a baj a költészettel című válogatás versei, melyeket az olvasó Kőrizs Imre fordításában ismerhet meg.
Erdős Virág: Ezt is el
Az év egyik legjobban várt könyvében a közéleti témákra reagáló, a magyar költészeti hagyományt játékosan használó, szociálisan érzékeny verseket olvashatunk. Berzsenyi-remix és József Attila-rap.
Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok
Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky Dénes új verseskönyve ezeket a pillanatokat szólaltatja meg.
Az Áttetsző viszonyok egy modern álmoskönyvhöz hasonló: a szürreális, mégis mindennapi, szokatlan képek megfejtése az olvasóra vár.
Bereményi Géza: Versek
Bereményi Géza régi és újabb versei úgy találkoznak e kötet terében egymással, ahogyan Antoine szokott összeakadni Desirével a városban: régi ismerősök, örökös albérlők, korszakok között korszerűtlenül elmélkedő önkéntes bohócok szólítják meg egymást, és persze minket. Ám nem csak arról van szó, hogy Bereményi egyszerre tűéles és szürreál dumái, kultikus és nemzedékalapozó szállóigéi velünk maradnak. A Nagy utazás során nem csak Krakkóba szól a vonatjegyünk.
A kötet öt, markánsan kialakított ciklusában a versek többletjelentései, hangsúlyai és asszociációi lesznek a meghatározók. Szikrák a szélben. Mellékzörejekre helyeződik nagyobb hangerő, háttérfigurákra erősebb fény. Így kap helyet a kötetben egy szubjektív lírai önéletrajz, egy geometriai alakzatokban gazdag szerelemtérkép, a rendszerváltoztatásokat kifigurázó jelentörténeti tabló és a Bereményi-mitológia hőseinek színes panoptikuma.
A Magvető Kiadó ezzel a kötettel köszönti a hetvenéves Bereményi Gézát.
Lackfi János: #jóéjtpuszi
Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis?
Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá. Vagy mégis? És pont énértem?
Jézus profilképet váltott: I stand with humanity. És bűnösökkel is barátkozik?
Jelentkezzünk azonnal elvonókúrára. Vagy jobb, ha Istentől vagyunk részegek?
Akarunk moldvai zenére táncolni a Szentháromsággal? Vagy kitekerni a kegyelmeket Isten kezéből, ahogy az ovis küzd a kismotorért?
Lackfi János „jóéjtpuszijai” tűzzel, szenvedéllyel szólnak a hitről, és szédítő száguldásra invitálnak Isten kalandparkjában.
Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány
Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos öniróniával. A versek szokatlan témái közt ott van a gyermekként megélt rendszerváltás, a Harry Potter-könyvek hatása vagy épp a hallgatói önkormányzatok pályázatai. Leszámolás mindazokkal, akik leszámoltak az illúzióinkkal. Szót kér a Z generáció, és nem lesz benne köszönet.
Szabó T. Anna: Elhagy
Szabó T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hirtelen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.
Tisza Kata: A legjobb hely a városban te vagy
Tisza Kata legfrissebb könyvében ismét újat ad: pszichológiai doktori kutatásait, coaching praxisát és saját élete élményeit gyúrja össze. Az eredmény egy rendhagyó terápiás verseskötet, ami műfajt teremt és hiányt pótol. Az emberi életút egyik legkritikusabb csomópontját járja körül: a válást. Alig van ember manapság, akit ne érintene a kérdés, ami ugyanakkor még mindig számos társadalmi tabu árnyékában áll. A szerző bátorsággal, nyitottsággal és érzékeny szakértelemmel nyúl hozzá, a cél pedig az, hogy a szembenézéssel feldolgozhassuk a traumát, elgyászolhassuk, és végül épülhessünk belőle.
Tisza Kata terápiás verseivel – a pszichopróza után – ismét új műfajt teremt: a pszicholírát. Tabudöntő kötetével a házasság mítoszáról lebbenti fel a fátylat. Kíméletlenül őszinte pszicholíra ez, magánéleti vonatkozása mellett szakmai háttere van, a valóságot ötvözi tudományos ismereteivel. A versek egy készülő szakkönyv írása közben születtek, felszínre hozzák a házassággal és a válással megélt traumákat és segítik a feldolgozást. Hat cikluson keresztül, a legmélyebb szenvedéstől a talpra állásig – és tovább – követhetjük a folyamatot. A tavaly megjelent Akik nem sírnak rendesen pszichoprózái után, egyszerre minden ízében személyes és távolból figyelő versein keresztül látunk rá érzelmeinkre, legmélyebb valónkra. A mottószerűen tömör mondatok és az áradó szabadversek között a szenvedő és a fokozatosan felszabaduló ember minden egyes levegővételét átéli az olvasó, a tudatosulás lépcsőfokain egyre mélyül önismeretünk, együttérzésünk magunk és embertársaink iránt. Tisza Kata élet-halál kérdéseket feszeget, éleslátóan, pontosan fogalmaz. Sokszor megfejthetetlenül gyönyörű, gyógyító versei a döbbenet és megkönnyebbülés között egyensúlyozva vezetnek a legjobb helyre – ahogy a kötet címe is ígéri –, önmagunkhoz.
Ivan Szergejevics Turgenyev: Senilia
Ivan Szergejevics Turgenyev (1818-1883), az orosz kultúra „aranyszázadának” nagy alakja 1877 és 1882 között alkotta meg „őszikéit”, amelyeket Seniliá-nak, öregkori munkáknak nevezett. Ez a prózaversciklus azóta is az orosz irodalom gyöngyszeme, nálunk azonban több mint fél évszázada jelent meg utoljára.
Felejthetetlen portrék a feleségét gyászoló kocsislegényről, vagy Jegoruskáról, a „becsületes lélekről”, aki még azt is megbocsátja, hogy ártatlanul felakasztják, rossz költőkről és gonosz kritikusokról; látomások a múzsáról, a halál közeledtéről, a világ végéről. A varázsigére, hogy „Feltámadott a nagy Pán!”, nimfák, driádok és bakkhánsnők hada népesíti be az erdőt, egy régi verssor a rózsáról az első szerelmet idézi, az „azúr világ” virágos messzeségéből édes női hangok szállnak. Mulandóság és szépségek emléke, csüggedés és életöröm, vágy és lemondás, szeretet és barátság, élet és halál, zaklatottság és nyugalom – egy emberélet minden kérdése ott kavarog e költemények hol tökéletesen komponált, hol tört melódiáiban.
A Senilia ötvennégy év után most új fordításban kerül a közönség elé.
Rupi Kaur: a nap és az ő virágai
ez az élet receptje
mondta anyám
közben ölelt én a vállán sírtam
gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak
Erőteljes utazás. Növekedésről és gyógyulásról és arról, hogyan találhatunk otthonra önmagunkban. A nap és az ő virágai, amelyet maga Kaur illusztrált, egy öt fejezeten – hervadáson, elhulláson, gyökerezésen, növekedésen és virágzáson – átvezető utazás.
A szeretet minden formájának ünneplése.
François Villon: François Villon versei
"A lírai költészet egyik legkiemelkedõbb alakja, a francia irodalom múlhatatlan értéke, verseit fél évezred óta utánozzák, minden nyelvre fordítják, átdolgozzák és versengve hamisítják. Életmûvével fejezhetjük be a francia középkor kultúrtörténetét, de vele kezdhetjük a francia reneszánszot is. Még az életrajza is úgy hat, mintha egy leleményes anekdotakitaláló mesélgette volna úgy félezer évvel ezelõtt, vagy egy képtelenségekkel szórakoztató amerikai filmrendezõ találta volna ki a közelmúltban. Viszonylag hiteles adataiból egy valószínûtlenségeket halmozó történelmi kalandregényt lehetne írni rablóbandákkal és lovagi dalnokversenyekkel,bordélyházi gyönyörûségekkel és akasztófán lógó holttestekkel, áhítatos imaszövegekkel és kocsmai trágárságokkal. Az ötszáz év elõtti párizsi élet fényei, sötétségei, maga az élet egésze kavarog halhatatlan „Végrendelet"-eiben (a Kis Testamentumban és fõleg a Nagy Testamentumban) és halhatatlan balladáinak képáradatában." Hegedűs Géza
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Amikor a 25 éves Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban megjelent, már mögötte voltak a legdöntőbb élmények, amelyek megalapozták egész életére szóló metafizikai és erkölcsi világképét, szorongásosságát, felelősségtudatát a világ bűneiben és részvétét mindenki szenvedései iránt. Ez a hozzáállás és a belőle következő költői témavilág ugyan a következő évtizedekben bővült, a költemények, s a hozzájuk kapcsolódó prózai és drámai műformák gazdagodtak – de végül is az 1981-ben 60 éves korában meghalt költő életműve ugyanannak a léleknek következetesen magát adó képe, viszonya önmagához és az örökkévalósághoz. Az otthoni neveltetés és a nagy humanisztikus műveltséget adó Piarista Gimnázium megerősítette és következetes világnézetté formálta az eleve lelki alkaton alapuló katolikus mindenségélményt.
Kemény István: Nílus
„Minden ártér” – olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig.
Nemes Nagy Ágnes: Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei
"Nemes Nagy Ágnes verseinek összegyűjtött kötete két részből tevődött össze. Pontosan olyan, mint egy fele részben széthajtott könyv. Első fele azokat a verseket tartalmazza, amelyeket a költő a legutóbbi gyűjteményes kötetében, A Föld emlékeiben publikált. Legföljebb a régi kötetekből, főleg a Kettős világban (1946) című első kiadásból később elhagyott néhány versét tettük vissza egykori helyére; meghagytuk azonban azt a csúsztatást, azt az átalakítást, melyben a Kettős világban Napló részét később keletkezett versekkel töltötte fel. Ilyén például az Ész, a Lidérc és a Bosszú című vers (...). A későbbi kötetekhez lényegében nem nyúltunk hozzá..." (Lengyel Balázs)