Egy szamár poroszkál a völgyben,
már túl az Olajfák hegyén:
a hosszú úttól elgyötörten
szinte csak vánszorog, szegény.
Az út menti Kedron-patakból
kortyolna, ámde nem lehet:
mert nem passzióból barangol –
sürgős az útja szerfelett.
Bár éhes, s nagy kedvére volna
a bogáncs, az úti lapu:
rá se ránt a korgó gyomorra –
lesi, hol az Aranykapu.
Csacsink szenved ugyan, de mégsem,
édes terhet visz, boldogan:
Őt, akit úgy vár Jeruzsálem –
s kinek ott nagy szándéka van.
2021. 03. 28. Horváth Ferenc