Nőnapi ének
Mi, férfiak a nőket úgy szeretjük,
miképpen ők az édességeket!
Tőlük tudhatjuk, hogy mi is az „együtt”,
s mit jelent az a szép szó, hogy „veled”.
Hogyan is látnánk szemük lángja nélkül?
Hiszen számunkra ők a fény, a nap.
Ha mosolyognak, szívünk kielégül,
s felfénylik a sötétlő pillanat.
Töprengéseink terméketlen csendjét
varázsos ajkuk könnyen űzi el,
s pihentethetjük a megfáradt elmét,
játszadozva a nő tincseivel.
Botorkálnánk csak, ám velük bejárjuk
az élet valóságos útjait –
előbb-utóbb titkon csak-csak belátjuk:
mindig ott jó, a nő ahova vitt.
De jó hogy vagytok, Évák, Kleopátrák,
Annák, Júliák, Lédák, Delilák!
Feledjük kurta életünk határát,
amíg nyakunkat ölelitek át.
Horváth Ferenc
