"Reggel fél nyolc, csöngetnek. A szomszédasszony.
– Szia, hozzátok nem csöngettek be hajnali ötkor?
– Nem.
– Mert hozzánk becsöngettek. Gondoltuk, hozzátok jöttek vendégek, csak mellényomták a gombot.
– Nem jöttek hozzánk vendégek.
– Meg kéne mondani nekik, hogy máskor ne csöngessenek be másokhoz.
– Nem jött hozzánk senki.
– Nem mentünk le, gondoltuk, ti majd lementek, a ti vendégeitek.
– Hozzánk nem csöngettek be. Hiába is tennék, évek óta rossz a csengőnk. Többször javíttattuk, hiába. Telefonon szoktak megcsörgetni. A postás hozzátok adja be az ajánlottat. Évek óta.
– Mondjátok meg nekik, hogy hajnali ötkor ne csöngessenek. Hívjanak fel titeket telefonon.
– Nincsenek olyan ismerőseink, akik hajnali ötkor állítanának be.
– Úgyhogy inkább telefonáljanak, minket pedig hagyjanak aludni. Mondjátok meg nekik, hogy ne csöngessenek be hozzánk hajnali ötkor. Biztos nagyon fáradtak voltak, és elnézték a gombot. Most biztos alszanak.
– Gyere be, nézz szét, nálunk nincsen senki.
– Nem akarom zavarni őket. Majd ha felébredtek, mondjátok meg nekik, hogy máskor ne csöngessenek hajnali ötkor.
– De gyere, nézd meg, nincs itt senki!
– Hadd aludják ki magukat. Csak mondjátok meg nekik.
– Megmondjuk."
Szerző
Spiró György