135 éve született Jaroslav Hašek
Apja középiskolai tanár volt, de korán meghalt. Anyja nehéz körülmények között nevelte fel. Kereskedelmi iskolában érettségizett, megtanult magyarul is. Rövid ideig banktisztviselőként dolgozott, de hamar otthagyta a hivatalt. Tárcákat és riportokat írt saját nevén és különböző álnevek alatt a prágai lapokban. Gyalogszerrel bekóborolta Közép-Európát. Prágában ő volt a legnagyobb bohém, egy időben kutyakereskedő, politikai pártot alapított, s fellépett képviselőjelöltként. Szerkesztette a cseh anarchisták folyóiratát. Az I. világháború kitörése után bevonult, de a fronton az első adandó alkalommal átszökött az oroszokhoz.
1916-ban belépett a cseh légió tagjai közé, de 1918 elején elszökött, s belépett a Vörös Hadseregbe. Magyar hadifoglyok közé került, magyar lapot szerkesztett, agitált. 1920-ban hazakerült Prágába, de nem találta helyét a polgári demokráciában. Barátai tanácsára vidékre vonult, s írni kezdte fő művét (Svejk. Egy derék katona kalandjai a világháborúban.)
Nem kapott kiadót, saját kiadásában füzetenként jelentette meg, s Prágában a kávéházakban árusította. Betegség hatalmasodott el rajta, regénye írása közben halt meg, negyvenéves korában. Regényét Karel Vanek, újságíró barátja fejezte be.
Hašek korai munkássága ezernél több elbeszélésből, humoreszkből, szatirikus rajzból áll, könyörtelen szatírával gúnyolta kora polgári társadalmát, álszent erkölcsét, az osztrák rendőrséget és militarizmust.
95 éve született Joseph Heller
A világhírű amerikai regényíró, novellista és forgatókönyvíró 1923. május 1-jén, Brooklynban látta meg a napvilágot.
A második világháborúban az olasz fronton B-25-ös bombázókon szolgált bombázótisztként, ebből az élményéből született egy bő évtizeddel később első és leghíresebb regénye, A 22-es csapdája. A háború után állami ösztöndíjjal Kaliforniában angol irodalmat hallgatott, eközben megházasodott és több lapban novellákat publikált.
A 22-es hatalmas sikere után regényei témájában visszatért gyökereihez, a brooklyni (azon belül is Coney Island-i) zsidó közösség érték- és útkereséséhez, az értelmiségi gondolkodók társadalmi-politikai felelősségéhez. Mindezt ironikus, gyakran szarkasztikus szemüvegen át, mint aki szatíra nélkül nem is hajlandó a világot nézni – és főleg látni.
120 éve született Federico Garcia Lorca
1898-ban született Andalúziában, egy Fuente Vaqueros nevű kis faluban, ahonnan a család 1909-ben Granadába költözött.
1919-től filozófiát, jogot és irodalmat tanult Madridban, ahol megismerte többek között Luis Buñuelt, Salvador Dalít és Gregorio Martínez Sierrát, a madridi Teatro Eslava igazgatóját, akinek meghívására megírta és megrendezte első darabját, El maleficio de la mariposa[1] címmel, 1919-20-ban. Ez egy verses dráma volt, ami a pillangó és a csótány közötti lehetetlen szerelmet ábrázolta. Az érzéketlen közönség kinevette a darabot – emiatt később García Lorca azt mondta, hogy az 1927-es Mariana Pineda volt az első színdarabja.
A következő néhány évben egyre jobban részt vett a spanyol avantgárd-mozgalomban. Három új verseskötetet adott ki.
A második darabja, a Mariana Pineda - Dalí díszleteivel - óriási sikert aratott 1927-ben.
Az 1920-as évek végén depresszió lett úrrá rajta, amelyet tovább rontott, hogy egyre kevésbé tudta titkolni homoszexualitását barátai és családja előtt. Emilio Aladrén szobrászhoz fűződő viszonzatlan szerelme miatt[2] külföldre menekült, New Yorkba költözött. A forradalom kitörése előtt hazatért. Amikor kitört a háború, Madridból Granadába költözött. Ott azonban egy falangista kivégzőosztag agyonlőtte, és holttestét egy jelöletlen sírba helyezték. A Franco-rezsim alatt művei be voltak tiltva. Ma Granadában múzeum őrzi emlékét.