A vers és a gitár párosa már előrevetítette, hogy kifejezetten hangulatos estnek nézünk elébe. A rendezvény meghitt hangulatát csak fokozta az improvizáció: Réka nem készült előre kötött programmal, hanem a hangulat, a légkör alapján az éppen eszébe jutó versét olvasta fel, Eszter pedig erre reagált gitáron, a saját maga által írt és megzenésített versekkel. Az est így egyszerre volt felemelő, néha humoros, máskor szívszorító.
Andrássy Réka egyelőre – sajnos - még nem országosan ismert költő. Grafikusként végzett, eleinte csak a fióknak írt, aztán egyre tágabb közönségnek; a köztudatba a közösségi médiának köszönhetően robbant be. Évekkel ezelőtt elkezdte közzétenni a verseit, és nagyon gyorsan létrejött egy stabil rajongótábora. Több versét meg is zenésítették.
Verseken kívül novellákat, meséket is ír, műveit pedig gyakran maga illusztrálja – ugyanúgy, mint készülő mesekönyvét is, amely várhatóan idén tavasszal jelenik meg. Könyvtárunkban egészen biztosan találnak majd belőle kölcsönözhető példányt.
Andrássy Réka
Megint anya
Az elmúláson töprengek mostanában.
Megállok munka közben, boltba menet, elfelejt menni a lábam....
Visszajárok gondolatban anyámhoz,
nézem, ahogyan mosogat, főz....
A régi konyhában ülök, körben az öreg bútorok és száll a gőz.
Anyám magas, egyenes hátú, fehérszőke,
szemében a táj, akár a hó nélküli telek, kék és szürke.
A kedvencedet főzöm, mondja, mikor egyszercsak észrevesz.
Jó lesz nagyon, rebegem és súgom magamnak: lélegezz!
Mozdulni is alig merek, el ne tűnjön újra,
el ne vigye a Hatalmas a láthatókon túlra.
Csak ülök, dermedten, ötven éves kisgyerek a sarokban,
megölelném, de félek, hogy köddé foszlana a karomban.
