Itt a tavasz! A pacsirta vidám dala zeng,
s mi is vele énekelünk, szívből, odabent.
Keblünkben a kikeletnek láza muzsikál,
s mindent, ami arra szorul, tisztára sikál.
Ami már-már kókadozott, feléleszti azt,
s tovaűzi a lemondást, fájdalmat, panaszt.
Mit nekünk most baj vagy bánat, hiszen süt a nap:
a derűre, a mosolyra megvan az alap.
Biztatóan fehérlik a bátor hóvirág,
s kipattantak a barkák is: újul a világ.
Vadgerle búg, sün mocorog, gólya kelepel:
a tavaszi díszlet minden része szerepel.
Húsvét már a kertek alatt, s egyre közelít:
érezzük, hogy szívünk mélyén máris melegít.
Hajnalban fagy? Az ilyenkor már semmit se tesz,
s pár eltévedt hópelyhecske hiába neszez.
Mert mégiscsak itt a tavasz március körül –
dalol hát az emberfia s táncra penderül!
Horváth Ferenc
