Bodnár Anita könyvajánlója
A könyvtáros hölgy ismer engem: jelzi, jött egy új, bántalmazásról szóló könyv. Ennyi, és persze már viszem is mert sajnos a téma a szakmámba vág. Meg hát… aktuális. A diplomamunkámat is erről írtam. Beismerem, érdekel. Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre egyre több könyv jön ki a témában, egyre többen nyílnak meg és mondják el a történetüket. Egyre több a mozgalom. Egyre több szem és száj nyílik ki, és még így is az egekben a látencia. Mert még mindig tabunak számít a családon belüli bántalmazás, a nemi erőszak. El is kezdtem olvasni aztán nagyon félbehagytam. Miért? Mert őrülten a valóságot és az igazat írja. Sokkoló ez a könyv. Mert ott a valóság minden oldalán Annyira megfeküdte a szívem és a lelkem, hogy alig bírtam újra kézbe venni. Pedig ki, ha én ne tudnám, hogy minden novella megtörténhet (és meg is történik) ki, ha én ne tudnám, hogy a valóság tényleg ez… de akkor is! Minél inkább nemet mondtam rá annál inkább szégyelltem magam. Ha én nem bírom, akkor miért megyek szembe a többiekkel, akik nem látják, nem hallják, nem hiszik? Így hát elolvastam, mert a tabuknak dőlni kell! A tabukról beszélni kell! Mert a gonoszságot meg kell látni, és segíteni kell ott, ahol más elfordítja a fejét és becsukja a szemét és nem nyílik ki a száj. Mert tanuknak kell lennünk és fel kell emelnünk a fejünket, mert a könyvben leírtak igenis itt vannak az országunkban, a városunkban és akár a szomszédunkban is. Nekünk pedig ki kell nyitni a szemünket arra, amit nem akarunk látni. Mert mondhatjuk, hogy a családon belüli bántalmazás, a nemi erőszak nem a mi ügyünk. Mindenki a saját dolgával foglalkozzon. Hibáztathatjuk az áldozatot, mert abban igen jók vagyunk. Miért hagyta? Miért nem kért segítséget? Miért? Azért, mert sokszor az áldozat is önmagát hibáztatja. Mert él bennünk a talmi bizonyosság, hogy velünk ez nem történhet meg. De igen, és nem lesz jobb a hallgatástól. Csak közös erővel lehetünk erősek, mert ameddig hagyjuk, hogy ez megtörténjen mert nem velünk történik. Csak… van édesanyánk, lány gyermekünk, barátnőnk, feleségünk…
