Eva Ibbotson Mindenkinek kell egy kutya!

Eva Ibbotson osztrák származású brit írónő, aki az ifjúsági irodalom elismert alakja. Munkáira a humor és a melegszívű történetek jellemzőek, amelyekben gyakran központi szerepet kapnak az állatok és a barátság.
A történet Samről szól, aki mindene megvan, kivéve azt az egy dolgot, amire a legjobban vágyik: egy kutyát. Amikor egy véletlen folytán megismerkedik a borzas, különc Pötty nevű kutyával, egy életre szóló barátság alakul ki köztük. A fiú és a kutya közös kalandra indulnak, miután Sam szülei vissza akarják vinni Pöttyöt, és a két jó barát megszökik. A kalandos utazás során új, különc barátokra és segítőkre találnak, akik mind hozzásegítik őket a boldog befejezéshez. A könyv bemutatja, milyen fontos az igazi barátság, és milyen sokat jelenthet egy állat az ember életében. A történet tele van szeretettel és humorral, ami szórakoztatóvá teszi az olvasást.
Ezt a könyvet azért választottam, mert nagyon szeretem az állatos történeteket, és a leírás alapján ez egy igazi szívmelengető, kalandos mese. A történet üzenete, miszerint minden ember megérdemli a szeretetet és a társaságot, nagyon megérintett. A legjobban az tetszett benne, ahogyan a különböző, különleges kutyák és emberek sorsa összefonódik, és mindenki megtalálja a helyét a világban. A humoros és megható jelenetek, valamint a szerethető karakterek igazán emlékezetessé teszik a könyvet.
A regényt főként 9-12 éveseknek ajánlom, akik szeretik a kalandokat, az állatokat és a barátságról szóló történeteket.
Franz Cornelia: Hogyan mentettem meg Einstein életét?

Franz Cornelia egy német szerzőpáros, akik gyermek- és ifjúsági irodalmat írnak közösen. Történeteikben gyakran keveredik a valós történelem a fantasy elemekkel, így az olvasók nemcsak izgalmas kalandokban vehetnek részt, hanem új dolgokat is tanulhatnak. Munkáikra jellemző a dinamikus cselekményvezetés és a mélyebb, elgondolkodtató témák feldolgozása. Ez a regény egy izgalmas időutazással indul, amikor a születésnapját ünneplő Emily a Queen Mary 2 hajójáról hirtelen 1913-ban találja magát, a német emigránsokkal teli hajón. A lányhoz hasonlóan, a fedélzeten két másik gyerek, Lorenzo és Malik is meglepő módon utazott vissza az időben.
A három gyerek hamar rájön, hogy összefogva kell megakadályozniuk egy végzetes tűzesetet, amely a hajó vesztét okozhatja. A mentőakció sikerül, ám a kalandjuk itt még nem ér véget, hiszen rá kell jönniük, hogyan juthatnak vissza a saját idejükbe. A megoldás kulcsa egy zseniális elmében rejlik, akit nem másnak hívnak, mint Albert Einstein. A történet szorosan összefonódik a 20. század eleji emigrációs hullám valóságával, így az olvasók bepillantást nyerhetnek abba, hogyan éltek azok a németek, akik a boldogulás reményében keltek át az Atlantióceánon.
Azért választottam ezt a könyvet, mert imádom az időutazós történeteket, és a tudomány és a történelem keveredése a fantasy-val mindig is lenyűgözött. Nagyon tetszik, ahogy a szerző bemutatja a korabeli társadalmi viszonyokat a mai gyerekek szemszögéből, ami egyfajta "kultúrsokk" lehet, de rendkívül tanulságos. Különösen tetszett, hogy a történet nemcsak a három főszereplőre fókuszál, hanem más, korabeli gyerekekkel is megismertet, ezzel sokkal hitelesebbé és életszerűbbé téve a regényt. Ezt a könyvet azoknak a fiatal olvasóknak ajánlom, akik szeretik a kalandos, izgalmas és elgondolkodtató történeteket, és nyitottak az időutazás, a történelem és a tudomány világára.
Kolozsi László: Áram nélkül

Kolozsi László magyar író, költő és újságíró, akinek neve leginkább irodalmi kritikái és publicisztikái révén lehet ismerős. Az Áram nélkül című regényével azonban a fiatalabb korosztályhoz is eljut, egy olyan disztópikus történettel, amely gondolkodásra készteti az olvasót.
A könyv egy különleges, a jövőben játszódó világba kalauzol, ahol a technikai civilizáció a múlté. A történet ott indul, ahol az emberiség már több száz évvel túlélte a „Totális Áramszünet” néven emlegetett környezeti katasztrófát. A főszereplő, Beni egy fotómemóriával rendelkező, rendkívül intelligens kisfiú, aki egy békés, áram nélküli faluban él. A társadalom szándékosan mondott le a gépekről, tanulva a múlt hibáiból, de Beni titokban mégis vonzódik a letűnt kor szerkezeteihez. Egy osztálykirándulás során egy rejtélyes energiaforrás nyomára bukkan, ami felkelti az erre vágyó, titokzatos erők figyelmét. Beninek ettől a ponttól kezdve kell megvédenie a tudását, és döntenie arról, kivel osztja meg, ami komoly erkölcsi dilemmákat vet fel.
Azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma, hogyan épül fel egy társadalom a nulláról, miután a technológia eltűnik. A környezetvédelem kérdése is nagyon fontos számomra, ezért vonzott, hogy a történet ezt is érinti. A legjobban a megteremtett világ leírása tetszett a regényben, különösen a romokban heverő vidámpark ábrázolása volt zseniális. Nagyon izgalmas volt végigkövetni, ahogy a főszereplő fejtegeti a technológia titkait. Ezt a könyvet elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlom, akik szeretik a sci-fi és a disztópia műfaját, és szívesen gondolkodnak el a jövő nagy kérdésein.
Miklya Luzsanyi Mónika: Szerelmem, Petőfi Zoltan?

Miklya Luzsányi Mónika egy kortárs magyar író és költő, aki az ifjúsági irodalom elismert képviselője. Munkáiban előszeretettel vegyíti a történelmi tényeket a fantázia elemeivel, így teremtve izgalmas és tanulságos olvasmányokat a fiatalok számára. A Szerelmem, Petőfi Zoltán? című regénye egy varázslatos időutazással indít, melynek során a tizennégy éves Sárit a titokzatos Bori néni visszarepíti 1865-be. A lány feladata kezdetben egyszerűnek tűnik: segíteni Szendrey Júliának a háztartásban, ám a valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul.
Sári megdöbbenve tapasztalja, hogy Júlia második házassága távol áll a boldogságtól, és a családi életük is tele van feszültséggel. A 19. századi viszonyok és a korabeli nők helyzete annyira elidegenítő a számára, hogy már a visszatérésen gondolkodik. Ám ekkor megjelenik a színen Júlia legidősebb fia, Petőfi Zoltán, akinek a kisugárzása mindent megváltoztat. Az iránta érzett vonzalom miatt Sári meggondolja magát, és végül úgy dönt, hogy mégis marad egy ideig, ami számos izgalmas és váratlan eseményhez vezet. A könyv amellett, hogy egy kalandos időutazás, mélyen belemerül a történelmi múltba, különös tekintettel Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán életére, a nagyközönség számára kevésbé ismert szempontokból.
A könyvet azért választottam, mert nagyon érdekelt a történelem és a fantasy elegyítése, és a téma, azaz Petőfi Sándor feleségének és fiának élete, nagyon izgalmasnak tűnt. Tetszett, ahogy a szerző bemutatja a 19.
századi életet egy mai kamasz szemével, rávilágítva a korabeli nők nehézségeire és a társadalmi normákra. Különösen tetszett, hogy a regény Zoltán alakját reálisan, és nem idealizálva ábrázolja, és a Szendrey Júliáról festett kép is sokkal árnyaltabb, mint ahogy azt a történelemkönyvekben megszokhattuk. Ezt a könyvet azoknak a tinédzsereknek ajánlom, akik szeretik a történelmi kalandregényeket, és nyitottak arra, hogy a múltat egy modern és izgalmas megközelítésből fedezzék fel.
Randall Munroe: Mi lenne, ha?

Randall Munroe amerikai karikaturista és író, aki korábban a NASA robotikai mérnöke volt. Munkájára jellemző a tudományos pontosság és a humor ötvözése, melyet leginkább az xkcd nevű, népszerű webképregényén keresztül ismerhetünk.
Ez a könyv elképesztő és gyakran abszurd kérdésekre ad tudományosan megalapozott, mégis szórakoztató válaszokat. Például megtudhatjuk, hogy milyen magasról kellene leejteni egy marhaszeletet, hogy átsüljön, vagy mi történne, ha az egész emberiség egyetlen helyre ugrálna egyszerre. Munroe rendkívül alapos, és bár sok gondolatmenete a világ pusztulásával végződik, a válaszok logikusak és a fizika törvényein alapulnak. Emiatt a könyv egyszerre vicces, elgondolkodtató és tele van hasznos, de haszontalan információkkal.
Ezt a könyvet azért választottam, mert imádom a képregényeket és a tudományt, és a két dolog ritkán találkozik ilyen zseniálisan. A címe is azonnal megragadott, mivel én is gyakran teszek fel hasonló „Mi lenne, ha?” kérdéseket magamnak. A legjobban a szerző sajátos, abszurd humora tetszett, és az, ahogyan a legkomolyabb tudományos problémákra is könnyedén és érthetően ad választ. Számomra külön élmény volt, ahogy a szerző a képregényein keresztül vizuálisan is bemutatta a válaszokat.
Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, aki szereti a tudományt, a humort és a képregényeket, és nem fél attól, ha egy-egy abszurd kérdésre a világvége a válasz.
Ross Welford: Ezt ne csináld, ha láthatatlanná válsz!

Ross Welford brit író, aki főként ifjúsági regényeket ír, melyekben a tudományosfantasztikus elemek és a hétköznapi problémák keverednek. Munkáiban gyakran foglalkozik olyan témákkal, mint a barátság, a család és az önelfogadás, mindezt humorral és leleményességgel tálalva. A könyv főszereplője egy 12 éves lány, Ethel Leatherhead, aki a pattanásaival küzd. Egy szolárium és egy titokzatos kínai krém kombinációja révén azonban valami egészen hihetetlen dolog történik vele: rövid időre láthatatlanná válik.
Az események akkor vesznek váratlan fordulatot, amikor egy alkalommal Ethel nem változik vissza, és a láthatatlanság véglegesnek tűnik. Ez az állapot nemcsak vicces és furcsa helyzeteket teremt, hanem egyúttal elindítja Ethie-t egy kalandos utazáson, ahol felfedezi, hogy a szüleitől és saját magáról is olyan dolgokat tudott, amik talán nem is igazak. A regény tele van humorral és kamaszosan pimasz beszólásokkal, miközben mélyen megérinti a barátság, a család és az önmagunk megismerésének fontosságát. A történetben megjelenő láthatatlanság szimbóluma rámutat arra is, hogy néha a legfontosabb dolgok is láthatatlanok maradnak a szemünk számára, és csak akkor vesszük észre őket, ha alaposan körbenézünk.
Ezt a könyvet azért választottam, mert nagyon tetszik a humoros és kalandos megközelítése a komoly témáknak. A történet izgalmas fordulatokkal van tele, miközben a főszereplő problémái, mint a pattanások és az önértékelési gondok, nagyon is valósak és könnyen azonosulhatók a tinédzserek számára. Különösen tetszett, hogy a főszereplő nem egy tökéletes hős, hanem egy vicces és bátor lány, aki a legváratlanabb helyzetekben is megállja a helyét. A könyvet elsősorban azoknak a kamaszoknak ajánlom, akik szeretik a vicces, de elgondolkodtató történeteket, és akiknek nem okoz gondot, ha a valóság és a fantázia elemei keverednek egy izgalmas kalandban.