Kedves gyerekek!
Amikor e sorok íródnak, még július, „Oroszlán”, vagy „Szent Jakab” hava van.
Csokonai Vitéz Mihály költőnk „Nyár” c. versében régies nyelven: „A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon, Hevül a Neméa sárga oroszlányja, Mert súgárit a nap rá közelről hányja.”
Mint azt hallani lehet, 7 oroszlánnal gyarapodik a veresi állatkert. Mi már előre készültünk, hogy összegyűjtsük Nektek mindazon könyveket, amelyekben oroszlánról olvashattok. A júniusi 1 hónapos könyvszámlálás alatt 30 könyvcímet „vadásztunk le”, így kész az „oroszlán-leltár” is!
A teljes lista a gyermekrészlegben, itt pedig kedvcsinálónak jó pár…
Az oroszlán a régmúlt időkben – mint a királyok állata és az állatok királya – jelképpé nőtt, és mivel a királyság intézményét égi eredetűnek hirdették, a királyok pedig a Nap fiának tekintették magukat, az aranysörényű ragadozó NAPJELKÉPPÉ lett. Mint ilyen, a művészetekben jutott főszerephez, például a népművészetben is, ott is, ahol élő oroszlánt nem láttak soha.
Hogy az oroszlán a lángsörényű Nap jelképe lett, helyet kapott a csillagképek között is. Az Oroszlán csillagképet az Állatöv „királyának” tekintették.
Tandori Dezső „Oroszlán” című versének utolsó strófája: „Ha az emberhez szelídülnek, Néznek, kíváncsian ülnek. Lábszárhoz úgy dörgölőznek, Mint nagyra nőtt macskakölykek.”
Kellemes időtöltést és olvasást kívánunk a vakáció hátralévő heteihez!
