Hogyan lehet valaki jó barát? Hogyan kerülhető el a verekedés? Miért fontos bocsánatot kérni? A malmöi Rosengård Könyvtár a városi rendőrséggel együttműködve rendszeres olvasási órákat tart az első osztályos gyerekek számára a környékbeli iskolákban. Ulrika Clementzlor és Cecilia Kristiansson könyvtárosok egy olyan munkáról írnak, amely az olvasást és a rendőrséggel és a könyvtárral való kapcsolatot egyaránt népszerűsíti.
„Képzeljék el, hogy mesét olvastatnak egy rendőrrel! Hadd találkozzanak a gyerekek valakivel, akinek ilyen izgalmas szakmája van, és aki olvasási példaképként szolgálhat! A kérést Malin Morän városi rendőrnek nyújtottuk be, akivel már egy ideje kapcsolatban állunk. Neki más javaslata volt. Malin szerint ahhoz, hogy időt tudjunk tölteni ilyen típusú tevékenységgel, másfajta gondolkodásmódra van szükség. Az olvasás a megelőző és hosszú távú munka része lehet, és összhangban van a hivatalos eskü tartalmával. Ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy korán találkozzunk a gyerekekkel és beszéljünk velük az érzéseikről. Együtt átgondoltuk, hogy melyik korosztályt célozzuk meg, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az 1. osztály jó választás.
Malinnal megegyeztünk, hogy együttműködünk Rosengård különösen veszélyeztetettnek minősített részein található iskolákkal, az Örtagårdsskolannal, a Rosengårdsskolannal és a Värner Rydénskolannal. E-mailben hívtuk meg az osztályokat a pedagógusoknak. Az e-mailben elmagyaráztuk a célt és a struktúrát. Minden pedagógus érdeklődött.
A programban mi hárman, Malin Morän önkormányzati rendőr, valamint Ulrika Clementzlor és Cecilia Kristiansson könyvtárosok veszünk részt. A munka már három éve tart, és továbbra is bevonzza a környékbeli gyerekeket és pedagógusokat.
A megfelelő könyv kiválasztása
Rengeteg olyan irodalom van, amely meg akarja számunkra mondani, hogy mi a helyes és mi a helytelen, de ezek a könyvek gyakran kissé laposak, unalmasak. Hogy találjunk valamit, ami megragadja a gyerekeket, egy olyan könyvet választottunk, amelynek cselekménye a legtöbb gyerek (és felnőtt) számára ismerős. Milyen lehet a rossz oldalon ébredni és átélni egy igazán rossz napot? Jo Salmson Segítség! Megbántottam Linnt című könyve tökéletesen illett ehhez a koncepcióhoz.
A főszereplő rosszkedvűen ébred fel. Az iskolában a tanár leszidja, amikor legjobb barátnőjét, Linnt meglökte, aki így a földre ejtette az ételét. Linn nem szól hozzá, mélyen hallgat. A düh egyre csak nő. Iskola után haza kell mennie Linnhez, és ott is balul sülnek el a dolgok. A főszereplőt kínosan érinti, amikor a számítógéppel való játék közben meglöki Linnt és annak megsérül a lábujja. Vérzik és kórházba kell mennie. Eközben főszereplőnk gombóccal a gyomrában sétál haza. Hogyan történhetett ez? De a történet fordulatot vesz, amikor a főszereplőnek közbe kell lépnie, mert egy idős hölgy elesik és megsérült. Hívnia kell a 112-t, hogy a mentők segítségét kérje.
A könyv igazi érzelmi utazássá válik, mert mi is történt valójában, és miért? Mit lehetett volna másképp csinálni? És hogyan lehetne jó?
A könyvtárlátogatás
A gyerekek iskolai órákban érkeznek, és amikor egy osztály látogat el hozzánk, természetesen azt szeretnénk, hogy békében és csendben éljék át a programot. Ezt elősegíti az a tény, hogy a látogatások nyitás előtt történnek, és a gyerekeknek az egész könyvtár a rendelkezésükre áll. Az osztályt is két csoportra osztjuk. Az egyik csoport egy csendes szobába megy, ahol a padlón párnák vannak, ahol a hangos olvasás Malinnal zajlik. A másik csoport a gyermekosztályon marad. Mi, könyvtárosok, együtt olvasunk és rajzolunk a gyerekekkel, és megismerjük egymást. A Malinnal töltött idő kontrolláltabb és koncentrációt igényel. Sokan kicsit félnek a rendőrségtől, vannak, akik szerint nagyon izgalmas lesz, vannak, akik szoronganak, és vannak, akik óvatosabbak. A tanárok segítenek a kissé nyugtalanabb gyerekeknek megtalálni a fókuszt és a nyugalmat.
Látjuk, tapasztaljuk, hogy erősödik a látogatások alkalmával a kapcsolat a gyerekek és a rendőr között. Sok gyerek a szüleivel tér vissza, és otthon is mesél a Malinnal és velünk való találkozásokról.
A hangos olvasás azzal kezdődik, hogy mindenki a teremben megszólal. Malin azt is elmeséli, hogy nemcsak rendőr, hanem két tizenéves gyermek édesanyja is. A bemutatkozás jó kezdet, és általában minden aggodalom elmúlik.
A hangos olvasás során megfigyeljük, hogy a gyerekek mennyire aktívan figyelnek. Hogy bevonódnak az olvasásba. Malin néha megkérdezi, hogy ébredt-e már valaki rosszkedvűen? Vagy hogy volt-e már gombóc a gyomrában? És mi is az a gombóc a gyomrában? További kérdések is felmerülnek, például, hogy vajon a gyerekek ismernek-e több nyelvet a svéden kívül (a könyvben a főszereplő édesanyja spanyolul beszél), és hogy tudják-e, kit kell hívni, ha valaki megsérül, vagy ha tűz üt ki. Mindezen apró beszélgetések során történik valami. A gyerekek elgondolkodnak, megosztják egymással, hogy mikor tettek ők maguk valami butaságot vagy jót. Mikor láttak mentőt vagy rendőrséget. A kicsitől a nagyig. Fontos, hogy a szöveg ne csak a gyerekek hibáiról beszéljen, hanem olyan felnőttekről is, akik másképp cselekedhettek volna. Erről is beszélünk.
Hogyan gondolkodik a rendőrség?
A rendőrség kiindulópontja a SAT elmélet, a szituációs cselekvéselmélet, valamint Per-Olof H. Wikström (2023) „Amikor a bűnözés elfogadható cselekvési alternatívává válik” című jelentése. Az elmélet kiemeli az erkölcs és az önkontroll képességének fontosságát. Ezért fontos volt, hogy legyen egy olyan könyv, amely valami olyasmiről szól, ami egyértelműen rossz a gyerekek számára, például egy másik személy bántalmazásáról. De azt is, hogy a könyv számos különböző érzelemtípuson keresztül vezet végig minket, mint például a harag, a félelem és a szégyen. Ezen érzelmek alapján később arról beszélgetünk, hogyan kezeljük az érzelmeinket, és hogy érdemes kitérőt tenni az agyba, és gondolkodni, mielőtt cselekszünk, hogy ne közvetlenül az érzelmeinkre hagyatkozzunk. A beszélgetés azzal zárul, hogy a tetteinkért való felelősségvállalásról beszélünk. Ezt úgy érjük el, hogy kiemeljük, hogy néha rosszul mennek a dolgok, ahogy a könyvben is. És mi a fontos akkor? Bocsánatot kérni.
A gyerekek kapnak egy posztert, amelyet kihelyezhetnek az osztályteremben, hogy emlékeztessék magukat a stratégiára, és segítsenek egymásnak az érzéstől a gondolaton, majd a cselekvésen átjutni.
Mit gondolnak a könyvtárosok?
Úgy látjuk, hogy a látogatások kapcsolatépítő jellegűek mind számunkra, mind a rendőrség számára. Sok gyerek a szüleivel jön vissza, és mesélnek a Malinnal és velünk való találkozásaikról, Malin pedig gyakran találkozik a környékbeli gyerekekkel más környezetben, más szituációkban, és akkor már egy kicsit ismerik őt, hiszen együtt olvastak és beszélgettek. Malin maga azt mondja, hogy ez a „hónap legjobb időszaka”, és örül minden kérdésnek, ölelésnek és kedves rajznak.
Minden kis eszmecserében történik valami.
A hangos olvasás szintén fontos lehetőség az olvasás népszerűsítésére. A gyerekek a „saját” könyvtárosukkal együtt fedezhetik fel a könyvtárat, és lehetőségük nyílik arra, hogy igazán elmélyedjenek egy könyvben. A könyv egy sorozat része, amely folyamatos érdeklődést válthat ki az olvasás iránt, mind az iskolában, mind a szabadidejükben. Úgy gondoljuk, hogy ez egy könnyen megvalósítható és értelmes megoldás. Az iskola is jelzi, hogy a látogatások pozitívak. Észrevettük, hogy sok tanár úgy látja, hogy ez egy lehetőség az alapvető értékeken végzett munka megerősítésére és a társadalmi kérdések beépítésére. Eddig egyetlen osztály sem utasította vissza a meghívást.
Ez egy olyan példa, amelyet közvetlenül le lehet másolni, ha valaki szeretné. Csupán egy együttérző és érdeklődő rendőrtisztre, elkötelezett tanárokra és könyvtárosokra van szükség, akik készek időt áldozni és a meglévő tapasztalataikra építkezni.
