"Reggel fél nyolc, csöngetnek. A szomszédasszony. – Szia, hozzátok nem csöngettek be hajnali ötkor? – Nem. – Mert hozzánk becsöngettek. Gondoltuk, hozzátok jöttek vendégek, csak mellényomták a gombot. – Nem jöttek hozzánk vendégek. – Meg kéne mondani nekik, hogy máskor ne csöngessenek be másokhoz. – Nem jött hozzánk senki. – Nem mentünk le, gondoltuk, ti majd lementek, a ti vendégeitek. – Hozzánk nem csöngettek be. Hiába is tennék, évek óta rossz a csengőnk. Többször javíttattuk, hiába. Telefonon szoktak megcsörgetni. A postás hozzátok adja be az ajánlottat. Évek óta. – Mondjátok meg nekik, hogy hajnali ötkor ne csöngessenek. Hívjanak fel titeket telefonon. – Nincsenek olyan ismerőseink, akik hajnali ötkor állítanának be. – Úgyhogy inkább telefonáljanak, minket pedig hagyjanak aludni. Mondjátok meg nekik, hogy ne csöngessenek be hozzánk hajnali ötkor. Biztos nagyon fáradtak voltak, és elnézték a gombot. Most biztos alszanak. – Gyere be, nézz szét, nálunk nincsen senki. – Nem akarom zavarni őket. Majd ha felébredtek, mondjátok meg nekik, hogy máskor ne csöngessenek hajnali ötkor. – De gyere, nézd meg, nincs itt senki! – Hadd aludják ki magukat. Csak mondjátok meg nekik. – Megmondjuk."
