Léna és Péter a két főszereplője ennek a keretes szerkezetű műnek, ahol egy-egy fejezet jut a szereplőknek. Az írónő váltakozva “beszélteti” a női és a férfi karaktert, így az ő elmondásuk által ismerhetjük meg őket és kapcsolatukat.
A történet a jelenben indul egy erős felütéssel, Léna éppen elhatározza, hogy meg fogja csalni Pétert, aki már több éve a férje és közös gyerekeik apja, ezután lineárisan halad a két szereplő gyerekkorától kezdve a jelenkori házasságig.
Megismerjük Péter nehéz, rideg gyerekkorát és sebzett, összetört lelkét, aki csak szeretetre vágyik. A szociális segítőként dolgozó Lénában megtalálja álmai nőét, Léna pedig Péterben azt az izgalmas életet ígérő férfit,akire mindig is vágyott.
A kapcsolat eleinte minden várakozást felül múl mindkét fél részéről, a könyv többi alakja szerint is: Túl szép, hogy igaz legyen!
Eleinte Péter vált ki az olvasóból teljeskörű empátiát, mintha egy üvegfalon túl lenne, ahol nem látják őt jól és ezáltal nem is értik meg az emberek. A történet előrehaladtával azonban Léna szemszögéből is érzékelhetővé válnak dolgok, és Péter hangneme is fejezetről-fejezetre megváltozik, egyszer csak egy bántalmazó kapcsolat tárul fel a könyv lapjain.
Ez a házasság már csak a felszínen lesz működőképes…
Léna tudja, hogy csak magára számíthat és cselekednie kell…
A könyv korunk egyik fontos jelenségét tárgyalja, “kötelező olvasmány “