Berkesi Zsuzsa: Itt halnod kell
Az Itt halnod kell fikciós történet, de akár tényfeltáró regény is lehet.
Berkes Zsuzsa könyvében – gyakorló pedagógusként – eleveníti meg a pedagógustársadalom ledarálását, az oktatási intézményekben uralkodó nepotizmust és a közoktatás szörnyű helyzetét. A tanároknak nyomon kell követniük a diákok életét, kötelességük jelezni az iskola vezetése felé, ha bármi szokatlant tapasztalnak… de mi van akkor, ha éppen egy tanártársuk a bántalmazó?! A könyvben szereplő Örkény Gimnáziumban néhány lelkiismeretes pedagógus összefog, hogy kiderítse, mi is történt pontosan. Nyomozásukat tapintattal, a gyerekek jogait maximálisan figyelembe véve végzik. A kollégák többsége vagy értetlenkedik, vagy teljes közömbösséget mutatva próbál túlélni, hogy az igazgatónő haragját még véletlenül se hívja ki maga ellen.
Súlyos kérdéseket boncolgat a könyv: keserű látlelet az iskolák zárt ajtók mögötti világáról, ahol hatalmi szóval döntenek a felnövő nemzedék sorsáról.
Kertész Edina: Magda menekülése
Magda 59 évet élt. Világéletében szófogadó gyerek volt, felnőttként is mások vágyait helyezte a sajátjai elé. Tovább élhetett volna, ha komolyan veszi teste jelzéseit, de ő inkább menekült az életből.
A II. világháború idején végzős zongoristaként lehetőséget kap franciaországi koncertekre, ám édesanyja egyetlen mondata megállítja: „Nem vagy te Fischer Annie, kiscsibém!”
A zongoraművészi pálya mielőtt elkezdődhetne, így már véget is ér. Magda zongoratanár lesz, mert a mama szerint az biztosabb megélhetés a háborús években. Egy kollégája, András barátsága sokat jelent neki, kapcsolatuk hamar szerelemmé mélyül. A háború azonban közbeszól, és évekre elszakítja őket egymástól. Mire újra találkoznak, Magda már férjezett nő és kisgyereke van. András hiába is hívná magával, Magda elkötelezte magát boldogtalan házasságában, ismét a családját választja.
Évtizedekkel később Magda unokája egy családállítás után kezd érdeklődni felmenői élete iránt. Régi levelek, fotók, ismerősök és családi barátok elbeszélései nyomán lassan kirajzolódnak előtte a családi szövetben ismétlődő minták.
Ki lehet-e lépni egy érzelmileg manipuláló anya árnyékából? Meg lehet-e szabadulni egy mérgező kapcsolattól? Magda nem önmagát választotta, hanem mindvégig kötelességei rabja maradt. Az unokája azonban már felismeri: gyermekét egyedül nevelő, elvált nőként is lehet, sőt van választása!
Christine Kerdellant: Eiffel titkai
Alexandre Gustave Eiffel, eredeti nevén Bonickhausen – mivel édesapja felmenői a Rajna vidékéről származnak – a családi tűzhelytől távol nevelkedik, mert szülei elfoglalt emberek, így a közeli rokonok vállalják a kisfiú gondozását. A szülői melegség hiánya rányomja bélyegét a korai gyermekévekre, és végigkíséri Eiffel életét.
Gyermekként inkább rossz tanuló, csak évekkel később alakul ki benne a tudásvágy; fiatal felnőtt éveiben viszont már sok minden érdekli: a kémia, a mérnöki tervezés, különösen a vasszerkezetek felhasználása. Zseniális elképzelései sok építészeti csodát adnak a világnak. Az amerikai népnek adományozott Szabadság-szobor fémváza, a budapesti Nyugati pályaudvar szerkezete, valamint számos templom és híd tervezése és kivitelezése mind az ő nevéhez fűződik.
Az Eiffel-torony magasságával és különös szerkezetével Párizs szimbólumává vált. Az „A” betűre emlékeztető alakja Eiffel nagy szerelmének, Adrienne-nek állít emléket. Számos kalandja mellett feleségül egy szelíd fiatal lányt választ: Marie Émilie – ahogy Eiffel hívta, Marguerite – tökéletes társa lesz a férfinak. A házasságból három lány és két fiú születik, de sajnos Marguerite idő előtti halála korán özvegységre juttatja Eiffelt.
A nagy sikerek mellett botrányos bukásokat is elkönyvelhet a már világhírű feltaláló, ám a későbbi évek meghozzák az újbóli felemelkedést: visszatér kísérletező kedve, és méltósággal élheti le utolsó éveit. A regényes életrajz betekintést nyújt a zseniális elme döntéseibe, a tervezések és építkezések folyamataiba, és közelképet ad a magánember Eiffelről is.
E.C. Kelly: Hugenották
A XVI. századi Franciaországban a francia reformátusok, azaz hugenották és a katolikusok között vallásháború dúl. Ennek betetőzése, amikor 1572. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka a katolikus Párizsban Medici Katalin és fia, IX. Károly francia király parancsára lemészárolják a hugenotta vezetőket.
A könyv cselekménye innen indul. Az író kitalált és valós szereplők segítségével alakítja a történetet. Mély jellemábrázolással teli alakjai híven tükrözik a kor gondolkodásmódját. A többszálas cselekményvezetés izgalmassá teszi a könyv olvasását.
Franciaország királya utód nélkül hal meg, így testvére kerül a trónra. III. Henrik próbálja segíteni a hugenották ügyét, de a Katolikus Liga vezetője, Henri de Guise hercege nem hátrál meg. Testvéreivel együtt megszállottan üldözi azokat, akik nem a katolikus egyház hívei. Henri de Guise egy véres kezű cselszövő, aki semmilyen gaztettől nem riad vissza, és a legtöbb összecsapásban személyesen is részt vesz. Az arcán lévő sebesülést is így szerzi, így marad rajta a Balafré („Sebhelyes”) elnevezés. Balafré egy idő után már az uralkodóra is veszélyt jelent, mivel a gyermektelen III. Henrik trónjára is szemet vet.
A hatalmi harcok és intrikák átszövik a regényt, ez jellemzi az uralkodó réteg és a köznapi emberek életét is.
Fordulatos, rendkívül olvasmányos történelmi regény!
Kneszl Beáta Carmen: Én, a megbélyegzett
Carmen éli a felső tízezer kényelmes életét, egészen addig, míg nevelőapja tönkre nem megy. Az adriai jacht, a Louis Vuitton táskák és az egyéb márkás cipők, ruhák, napszemüvegek, valamint a Carmen által favorizált Mercedes márkájú autó mind a múlt részévé válnak, ahogy a közös nyaralásokon és egyéb eseményeken megismert barátok is.
A család egyelőre maradhat a budai villában, de Carmennek ezután dolgoznia kell a megélhetésért. A jó képességű exmanöken két diplomával és lehengerlő külsővel is csak féltestvére révén jut álláslehetőséghez. Carmen érzi, hogy az egzisztenciális veszteségen túl is valami baj van – mégpedig vele –, ezért önként bevonul a pszichiátriára.
Kálváriája ott is folytatódik, mert beleszeret sármos kezelőorvosába, amit az orvos sem vesz rossz néven. Ez nem történhetne meg, hiszen teljesen etikátlan, mégis elkezdődik egy húzd meg–ereszd meg jellegű kapcsolat orvos és beteg között. Dr. Römmer végül közli Carmennel, hogy a nő borderline személyiségzavarral küzd.
A könyv igaz történetet dolgoz fel. A szerző azért lobbizott, hogy a borderline személyiségzavarban szenvedők is kaphassanak egy hivatalos napot, amikor a világ figyelme rájuk irányulhat. Emellett felkérték a Borderline Tehetségekért Alapítvány vezetésére is. Kneszl Beáta Carmen minden fórumon igyekszik felhívni a figyelmet erre a mentális betegségre, ez a nyíltan felvállalt, humorral átszőtt könyv is ezt a célt szolgálja.
Sue Klebold: Napsugaram
A Klebold család tagjai átlagos amerikaiként éltek egészen 1999 tavaszáig. Az apa több műtéten is átesett, míg végül sikerült elindulnia a gyógyulás útján. Az anya kapott egy újabb állást, ami kevesebb pénzt jelentett, de több ideje maradhatott a családra. Byron, a nagyobbik fiú elköltözött otthonról, és stabil munkalehetőséghez jutott, a kisebbik fiú, a 17 éves Dylan körül is lassan lecsengtek a kamaszkor hullámai által keltett problémák, és a család pénzügyi helyzete is stabilizálódni látszott.
1999. április 20-án Dylan meglepően korán kelt, és édesanyjától egy odavetett Szia-val köszönt el. Akkor még Sue nem sejtette, hogy most látta utoljára élve kisebbik fiát.
“A Columbine Gimnáziumban két iskolai lövöldöző megölt tizenkét diákot és egy tanárt, megsebesítettek további 24 embert.”
A Klebold házaspár valamivel 12 óra után a hírekből értesült arról, hogy Dylan iskolájában lövöldözés történt. Mindketten azért imádkoztak, hogy Dylan életben legyen. Tom, az édesapa elhatározta, hogy elindul az iskolához, hátha tud segíteni valamilyen módon – Dylan biztosan bajban van! –, de időközben megjelent a rendőrség, akik lezárták a házat, lőfegyvereket és bombákat kerestek.
Huszonnégy óra elteltével világossá vált a Klebold család számára, hogy Dylan volt az egyik elkövető.
Tom magába zárkózott, Byron csendben siratta öccsét és a történteket, Sue pedig próbált valamilyen magyarázatot találni…hogyan történhetett meg ez a szörnyűség?!
Sue Klebold könyve Andrew Solomon nagyszerű ajánlójával kezdődik: Sue hitte, ha helyes úton jár, nem érheti baj a családját, de elvesztette a fiát, a fiáról alkotott képét és a fia legsötétebb énjét tagadó érveit.
Fájdalmas olvasmány, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy figyeljünk egymásra, mert a mentális betegségek nem illeszthetőek be egy logikai rendszerbe.
Amélie Nothomb: Első vér
Patrick Nothomb egy elszegényedett belga arisztokrata családba született. Nyolc hónapos volt, amikor édesapja egy aknamentesítési gyakorlat során életét vesztette. Édesanyja, Claude ezután csak a gyászban talált vigaszt, így a kisfiút anyai nagyszülei nevelték fel.
Nagymamája kényeztető szeretettel vette körül, ám ezt a gondoskodást túlzónak, a gyermeket pedig puhánynak tartotta az egykori tábornok nagyapa, ezért Patrick egy időre az Ardennekben élő apai rokonaihoz került.
Itt megtapasztalhatta a nélkülözést: milyen az, amikor télen nincs fűtés, és meg kell küzdeni az ételért. Ezek az élmények egyáltalán nem tántorították el attól, hogy továbbra is látogassa apai nagyapja családját, sőt, inkább megedzették a személyiségét. Ennek is köszönhetően a későbbi évek során ki mert állni választott szerelme mellett, és végül diplomata lett belőle.
A könyv keretes szerkezetű: az első és az utolsó fejezet már belga konzulként mutatja be Patrickot, aki Dosztojevszkij életéhez hasonló helyzetbe kerül, ugyanis egy kivégzőosztag előtt áll.
Üdítően szórakoztató és olvasmányos könyv, amelynek főszereplője nem más, mint az írónő édesapja.
Sigrid Nunez: A barát
A könyv főszereplőnője váratlanul elveszíti egy régi barátját, de a férfi halála után nemcsak a fájdalom marad, valamint a marcangoló kérdések sora, hogy miért lett öngyilkos a jó barát, hanem egy ötéves dán dog is, akit a férfi özvegye nem tud és nem is akar megtartani, ezért a nő segítségére számít ebben a helyzetben.
A nő Manhattanben él egy kis lakásban, ahol a bérleti szerződés értelmében nem tarthat kutyát, de úgy érzi, hogy halott barátja kutyája nem kerülhet menhelyre. Végül sikerül elintéznie, hogy segítő kutyaként mellette maradhasson az állat.
Végtelenül szoros kötelék alakul ki kettejük között, amely minden mást felülír, beleértve a nő emberi kapcsolatait is.
A férfi író volt, a nő szintén írással és íráskurzusokkal foglalkozik, így a könyvben sok gondolat merül fel a könyvírással kapcsolatban: hogyan válik valaki íróvá, mikor, miről és miért kell, illetve érdemes írni.
Az érzelmeket finoman adagoló, jó ízléssel megírt, több témát is felölelő mű.
Mary Nichols: A szökőkút
A történet egy idilli jelenettel indul: három fiatal gondtalanul csónakázik. Simon Barcliffe ül az evezőknél, húga, Penny, és annak barátnője, Barbara pedig jókat kuncognak Simon viccein. Az előző esti bál után próbálják kiszellőztetni a fejüket.
Pár kilométer evezés után kikötnek egy folyóparti büfé mólójánál egy kávéra. Ekkor figyelnek fel egy magas férfira, aki átható tekintettel bámulja a kis társaságot, majd miután kihallgatja beszélgetésüket, továbbáll.
Barbara ekkor még nem sejti, milyen jelentős szerepet játszik majd életében a távolodó férfi.
Hazaérve özvegy édesapja bejelenti, hogy újra megnősül. A lány nehezen fogadja el a hírt, hiszen közös életük eddig bonyodalmak nélkül működött. Amikor megismeri a feleségjelöltet, egyre inkább úgy érzi, hogy a családi birtok többé már nem jelenthet számára igazi otthont.
Ekkor lép az életébe George Kennett, a vízparton látott férfi, aki házasságot és egy új otthon megteremtésének lehetőségét kínálja Barbarának.
A fiatal nő elfogadja az ajánlatot — jelentsen az bármit is, hiszen nem tudhatja, hogy ezzel kinyílik előtte a világ, vagy éppen bezárul.
A könyv érzékenyen ábrázolja a főszereplő személyiségének fejlődését, valamint a női szerepek változását Angliában az első világháborút követő években.
Tanulságos történet jó és rossz döntésekről, egy angliai család életén keresztül.
Charity Norman: Zuhanás
Martha egyedülálló anyaként neveli kislányát, Sachát, és eléggé különös módon éppen édesanyja temetésén jelenik meg az a férfi, aki hamarosan élete szerelme lesz. A kalandnak induló kapcsolat komolyra fordul, Christopher pedig feleségül kéri Marthát. Sacha kap egy jópofa nevelőapát és két öcsikét is, ugyanis a házasságból ikerfiúk születnek.
Minden jól indul, és néhány évig működik is ez a családi élet, egészen addig, amíg Christopher dolgozni tud. Munkanélküliként azonban sem élni, sem alkotni nincs kedve, marad az alkoholmámor. Martha nem veszítheti el Christophert, azaz Kitet, így ketten egy nagy jelentőségű döntést hoznak: Angliát hátrahagyva Új-Zélandra költöznek.
A fiúk még kicsik, de Sacha az érettségi előtt áll, és minden Angliához köti: az iskola, a barátok, a gondoskodó fiúbarát, a csodálatos nagypapa, az unokatestvérek, az egész addigi élete.
Új-Zéland első látásra lenyűgözi őket: a természet formálta hegyek, az óceán közelsége, a hatalmas szabad területek, a számukra addig ismeretlen állat- és növényvilág. Ez egy tiszta ország, maga a paradicsom.
A paradicsom jellemző állata azonban a kígyó, amely csak a megfelelő alkalomra vár, hogy ezt az idillt tönkretegye.
A beilleszkedés nem minden családtagnak sikerül, és ez először érthetetlen, majd kifejezetten ijesztő események láncreakcióját indítja el.
A McNamara családnak egy év múlva újabb fájdalmas döntést kell meghoznia: Sachát vissza kell küldeniük Angliába, máskülönben végleg elveszítik őt.
Váratlan fordulatokat rejtő történet, mély lélektani mondanivalóval.
Robert Nestall: Pilátus pecsétje
Kr. u. 33-ban Pilátus két írnokot is felfogad, akik nem tudhatnak egymás kilétéről, hogy kövessenek egy Jeshua nevű ácsot a Názáretből Jeruzsálembe tartó útján, és latin nyelven mindent jegyezzenek le, ami az úton, illetve a Jeruzsálembe való megérkezése után történik. A helytartó mindkét írnoktól arámi és görög nyelvű fordítást is kér a szövegekről, ezzel is védeni szeretné helyzetét a császár előtt, valamint bizonyítani, hogy figyelemmel kísér mindenkit, aki Róma és a Birodalom ellensége lehet.
A Pilátus pecsétjével ellátott pergamenek Pilátus halála után elvesznek, majd csaknem kétezer évvel később, egy ásatás során kerülnek elő.
Az iratok tartalma alapjaiban rendíthetné meg a katolikus anyaszentegyházat, ezért a Vatikán nyomozókat küld a pergamentekercsek felkutatására. A szálak Svédországba vezetnek, ahol egy izgalmas játszma veszi kezdetét. Ebben az iszlám világuralomra törekvő ISIS is erősen érdekelt, de a vallási nagyhatalmak mellett a görög nacionalisták is jó üzletet látnak benne.
Történelmi témájú, tekervényes érdekellentéteket bemutató, izgalmas krimi.
Amy Neff: Amikor a legjobban szerettelek
Joseph Myers a Saunders testvérek szomszédja és egyben legjobb barátja volt.
Joseph, Tommy és Evelyn minden lehetséges idejüket együtt töltve nőttek fel az Atlanti-óceán partján. Az évek során azonban a világ átalakult körülöttük, és ők maguk is sokat változtak. Evelyn egy bostoni leányiskolába került, a fiúk pedig hadkötelessé váltak. A második világháború megsebesítette Josephet, aki így élete végéig bicegni
kényszerült, Tommy azonban a csatatéren vesztette életét.
Tommy elvesztésének fájdalma csendes szomorúsággal vonta be Evelynt, Joseph életét pedig egyedül Evelyn jelenléte tölthette meg tartalommal, ezért utána ment Bostonba, és megkérte a kezét.
Közel hatvan éve éltek boldog házasságban, amikor az orvosok Evelynnél Parkinson-kórt állapítottak meg. Ennek a betegségnek öt stádiuma van, és az asszony betegsége már előrehaladott állapotban volt.
„Mit rosszabb elveszíteni: a szeretteinket, vagy azt a képességet, hogy felismerjük az arcukat?”
Mindhárom gyermekük már felnőtt, saját családdal rendelkező ember volt, így egyszerűnek tűnt megosztani szeretteikkel közös elhatározásukat: egy év múlva együtt véget vetnek az életüknek, mert az egymás nélküli jövő számukra elképzelhetetlen.
A könyv ezzel a megrázó bejelentéssel indul, majd a fejezetek váltakozó idősíkban, a szülők és a gyerekek nézőpontjából tárják fel a Myers család életének alakulását.
Az írónő ezzel a síron túl is tartó, halhatatlan szerelmi történettel állít megható emléket nagyszüleinek.
