Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
A szabadság fáját 1789-ben elültették a franciák, de 1793-ban a Nemzeti Konvent által irányított fővárosban elszabadult a terror. Ez főleg a korábbi uralkodó rétegre jelentett nagy veszélyt, mindennapossá váltak a kivégzések.
A nemesi osztály tagjainak azonban lett egy titokzatos segítője, aki kijátszotta a franciák éberségét, és a vérpad elől sikeresen Angliába szöktette a fejvesztésre ítélt arisztokratákat.
Minden akció után egy élénkvörös kis virággal jelölt levélke jelezte, hogy itt járt a „Vörös Pimpernel”! Ez a mezei tikszem egy kis gyomvirág, melyet csak egészen közelről lehet észrevenni a többi növény között, így tökéletesen illett ehhez az álnévhez.
A francia kormány teljes jogkörrel ruházta fel Chauvelin polgártársat, hogy leplezze le a Vörös Pimpernelt, így Chauvelin még Wales hercegének baráti körébe is megpróbált beférkőzni.
Az álruhás angol elleni hajtóvadászat során kiderülhet, ki az igaz barát, és ki az ellenség?!
Fordulatosan megírt, szórakoztató, kellemes kalandregény.
Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel
Joanna Rakoff könyvében egy teljes évet mesél el, amelyet négy évszak szerint tagolt nagy fejezetekben mutat be. A történet középpontjában az áll, hogy fiatalon egy rangos New York-i irodalmi ügynökségnél kezd dolgozni, amely a világhírű írót, Jerome David Salingert képviseli.
Joanna feladatai közé tartozik az írónak címzett rajongói levelek kezelése. Ezekre hivatalosan egy előre megírt sablonszöveggel kell válaszolnia, mivel Salinger teljes visszavonultságban él: sem az elérhetőségét nem adják ki, sem a neki szánt küldeményeket nem továbbítják.
A történet egyik fontos epizódjában egy kis magánkiadó tulajdonosa közvetlenül Salinger lakcímére küld levelet. Az író válaszol is neki, sőt személyes találkozóra is sor kerül. A tervezett könyvkiadás azonban végül meghiúsul, mert a kiadó idő előtt kiszivárogtatja a hírt a sajtónak, amit Salinger árulásként él meg, és emiatt megszakítja az együttműködést.
Az idősödő író időnként telefonon jelentkezik be az ügynökségnél. Egy ilyen beszélgetés során Joanna megemlíti, hogy verseket ír, ami felkelti Salinger érdeklődését. Később személyesen is találkoznak, és ez az élmény megerősíti Joannát abban, hogy az író valójában kedves, visszafogott ember.
Joanna végül úgy dönt, hogy a rajongói levelekre adott válaszokat személyesebbé teszi, mert úgy érzi, Salinger olvasói többet érdemelnek puszta sablonválaszoknál.
Joanna Rakoff könyve a legendán túl közelebb hozza az olvasókhoz a Zabhegyező írójának érzékeny és emberi személyiségét.
Neige Sinno: Nyomorult tigris
“A gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazással kapcsolatos tanulmányokból kiderül, hogy nem létezik tipikus profil.”
Neige Sanno édesanyja beleszeret egy magas, sportos, rokonszenves, karizmatikus férfiba, aki előző szerelmére emlékezteti. A szerelemből házasság lesz, így a hatéves Neige és a négyéves Rose mostohaapát kap. Hamarosan kiderül, hogy az új családtag meglehetősen erőszakos természetű, nem tűr ellentmondást. A lányoktól a nevüket is meg akarja vonni, mert a Neige és Rose név a természet erejével kapcsolatos, és ebben a családi felállásban csak ő lehet az erőember.
Vér szerinti édesapjuk egy ideig még látogatja a kislányokat, de az új apa viselkedése ellehetetleníti az ilyen családi együttléteket.
A család szerény körülmények között él a francia Alpok egyik kis falujában, de a nyomorúságos kis házban is akad egy félhomályos szoba, egy olyan szeglet vagy zug, ahová senki sem lát be, és az anya távolléte – amikor dolgoznia kell – megfelelő lehetőséget teremt a szexuális bántalmazásra, ami hosszú éveken át tart majd. A mostohaapa nagy családot szeretne, így idővel újabb két gyerek születik. Mivel Neige folyamatosan ellenáll a mostohaapja bármilyen elvárásának, így marad az abúzus. A férfi később a bíróságon is azt vallja, hogy másképp nem tudott a nagyobbik mostohalányához kapcsolódni. Erre a tárgyalásra csak évek múlva kerül sor: Neige 19 éves, már nem lakik otthon, amikor édesanyjának elmond mindent, és megteszik a feljelentést.
A mostohaapa mindent bevall, de soha többé nem ejti ki Neige nevét, és nem kér bocsánatot. Kilenc év börtönbüntetésre ítélik, jó magaviselet miatt korábban szabadul: végül öt évet kell letöltenie Korzikán, ahol szabadon sétálhatnak az elítéltek a természetben.
Neige édesapja belehal ebbe a történetbe, édesanyja elválik a férfitól, a mostohaapa viszont ismét megnősül, és újabb gyerekei születnek. A falu pedig Neigét bélyegzi meg, hiszen kiderült, hogy egy erőszaktevő élt közöttük, emiatt odalett a település hírneve.
Lehet-e egyáltalán az ilyen jellegű bántalmazást valahogy feldolgozni?
Neige Sinno könyve precíz, kíméletlenül őszinte, elfogulatlan írás erőszaktevő és áldozat viszonyáról.
„…legbelül tudjuk, csak egy gyerekkorunk, egy fiatalságunk van, és ha nem tudunk napról napra belekóstolni az életbe, nem érdemes maradnunk…”
Magyar Miklós: Algír nyomornegyedétől a Nobel-díjig - Tanulmányok Albert Camus-ről
Magyar Miklós a XX. századi francia irodalom kutatója és kiváló ismerője. Ebben a kötetben Albert Camus életét és írói munkásságát veszi górcső alá.
Albert Camus-t tanítója, Louis Germain fedezi fel: ő látja meg a kisfiú Albertben a tehetséges gyermeket, akinek mindenképpen tanulnia kell. Erről sikerül meggyőznie a hallgatag, enervált édesanyát és a rideg, parancsoláshoz szokott nagymamát, sőt még ösztöndíjat is kieszközöl a fiú számára. Albert Camus sosem feledkezik meg egykori tanítójáról, a Nobel-díj átadásakor tartott ünnepi beszédében is megemlíti őt.
Az egykor szegénynegyedben született kisfiú világhírű regényíróvá válik. Főbb műveit több fejezeten keresztül elemzi a könyv, emellett bemutatja a magánember Camus-t is.
A tenger és a nap szerelmesévé vált író kedvenc utazási helyszínei mellett a szerelmi életéről is olvashatók feljegyzések és levelek.
Írói munkássága mellett társadalmi szerepvállalása is kiemelten fontos: mindig felemelte szavát az elnyomó, diktatórikus rendszerek ellen, beleértve az 1956-os magyarországi eseményeket is.
Váratlan halála több kérdést is felvetett, de egy biztos: egy nagy humanistát vesztett el a világ 1960. január 4-én.
Az esszékötet jól érthetően tárja fel az író köznapi és társadalmi életét, elemzi főbb műveit. Ezzel a közelképpel felkelti az érdeklődést az író művei és személye iránt is.
