Annie Ernaux önéletrazji ihletésű két kisregénye ami egy kötetben jelent meg.
A hely című írás Ernaux édesapját helyezi a fókuszba.
A megalázott emlékezet itatja át a sorokat, a mondatok mintha körzővel-vonalzóval íródtak volna, mértani pontosságal tárják fel az írónő szüleinek gyerekkorát és a későbbi éveket, egészen Ernaux felnőtté válásáig, azaz édesapja haláláig. Szikár mondatok, fegyelmezett visszaemlékezés, ami próbálja elkerülni a múlt utólagos átszinezését. Ezért is nehezebb az önéletrajzi írás,mint a fikció. Itt szentimentalizmusnak nincs helye! akár mottója is lehetne: “Akadtak nálunk is nyomorultabbak.”
Megismerhetjük a vidéki francia életet, a kisemberek problémáit, és a polgári élettel ismerkedő szerzőt családjához fűződő kapcsolatán keresztül.
Az Egy asszony című prózában az édesanya a központi figura, visszanyúlva a szülők gyerekkoráig, csak nagyobb vonalakban és kiegészítve eddig nem ismert részletekkel, mert az ismétlést szeretné elkerülni a szerző, így egy pandant kapunk a két írással, ami kiegészíti egymást.
Az írónő itt is rövid, szikár mondatokban vázolja fel az apa halála utáni éveket és az édesanyjával való kapcsolatát. Mindkettőjüknek nagyon érzékeny kérdés, hogy ne váljanak osztályidegenné egymás számára, hiszen az írónő már minden szempontból beilleszkedett egy új társadami rétegbe, amiről a szülők korábban csak álmodozhattak.
Fájdamas szembenézésre, múltidézésre hív az írónő,… sikerrel!