Betlehemben esik a hó (Horváth Apor Boldizsár karácsonyi kórusművére)
Betlehemben esik a hó, ez nem nonszensz, hanem való: a hópelyhek igaziak, valóságosan hullanak.
Lám, esik a hó Betlehemben, patyolat fehér függöny lebben, s hallani hópelyhek dalát, amint hullnak alább s alább.
Ím, Betlehemben hó esik, álmélkodó szemek lesik: néznek a hóra, föl az égre, hogy mi ez a csoda s mi végre.
Betlehemben a hó szitál, Üdvözítőnknek ez kijár: neki az az igazi tér, hogyha a világ hófehér.
Hó szállingózik: Betlehem várja az áldást egyre lenn – vágyik a tisztára, fehérre, hópelyhek gyöngéd énekére.
Fut az adventi pillanat, Betlehemben a hó szakad, mert tudja minden hópehely: karácsony táján hullni kell.
Betlehemi hó! Virtuális? Dehogy! Igaz és aktuális! Nem kell több szó: nyilvánvaló, hogy mért is hullik ez a hó!
Adventi Pi-vers ( 3,141592653589793)
Íme, a szív, a lélek várakozik, új bensőt remél, égi ízzel illatozó tisztaság enyheit, emberként, itt.
Betlehemi mementó (Pi-vers: 3,141592653589793)
Lám, a széna, a jászol melegsége, az isteni illat! Kis Jézus éjszakája: csendesség világol, csillagfény int.
Karácsonyaink
Réges-régi hintalovak, majdan világló gyertyafények s egy csillagszóró-pillanat: karácsonyaink egybeérnek.
Mindennapi karácsonyunk
Bizony mondom, minden napunk karácsony, ha legfőbb vezérlőnk a szeretet: túladhatunk hamis úton, irányon, jussul kaphatjuk az igaz teret.
Egyre gyúlnak akkor a tiszta fények, s két szívpitvarunk is köztük ragyog: onnan nyújtjuk fel nap mint nap az égnek a betlehemi örök csillagot.
2022 karácsonyára
Horváth Ferenc
