„Klímaválság, háborús veszélyhelyzet, migráció, gender, szuverenitás, elmúlt nyolc év, világjárvány, Soros, Brüsszel, a holdról is látszik, kétharmad, fülkeforradalom.”
Ezekkel a hívószavakkal kezdődik a szerkesztő utószava. Mind ismerősek a 2010-es, 2020-as évek közéletéből. Talán valamelyikkel kapcsolatban határozott véleményünk van, talán valamelyiktől görcsbe rándul a gyomrunk, talán valamelyikkel ki lehet kergetni minket a világból, annyira unjuk már. Mégis közös bennük, hogy mind részei a hétköznapjainknak.
Hogyan viszonyul hozzájuk valaki, aki a 80-as, 90-es években született, és ismert egy másmilyen Magyarországot? És mit jelentenek a mai kamaszok számára, akik már ebbe nőttek bele?
Talán nem csalunk sokat az általánosítással, ha azt mondjuk, ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni. Egyáltalán ezekről a témákról nem beszélünk szívesen. Talán azért, mert attól tartunk, akaratlanul is megbántunk valakit. Talán azért, mert arra számítunk, minket fognak bántani a véleményünk miatt. Talán bármi más miatt, ezer oka lehet. Ebben a nagy hallgatásban, terelésben, beszéljünkmásrólságban azonban ott marad bennünk a kimondatlan feszültsége, és ott marad közöttünk a meg nem értés is, amit igazán könnyű ellenségeskedésbe fordítani.
A kötet szerzői azonban nem bújtak ki a válaszadás alól, és a legváltozatosabb szövegekkel mutatták meg, mit gondolnak, hogyan éreznek a kora 21. századi Magyarországgal kapcsolatban.