Mélyolvasó klubunk harmadik foglalkozásán - Cserna-Szabó András egyik novellájából - egy kisé abszurd, de mégis nagyon valóságos élettörténetet ismerhettünk meg.
A tudományos fantasztikum felé hajló Viki című novella kapcsán beszélgettünk az emberi tökéletességről és tökéletlenségről, csalódásról, az emberi személyiség alakulásához hozzájáruló tényezőkről, az ember eszközként való használatáról, a nagy talentumú ember felelősségéről, az istent játszó emberről, halálról és szabadságról.
"Vikit a summa cum laude diploma megszerzése után jobbnál jobb ajánlatokkal bombázták: külföldi ösztöndíjak, fővárosi állások, egyetemi karrier. Őt talán leginkább a plasztikai sebészet és az agysebészet érdekelte, de nem akarta magát kizárólagosan elkötelezni egyik szakterületnek sem. Azt mondta, őt úgy egyben érdekli az emberi test, semmi kedve leszűkíteni kutatási területét egy fülre vagy fogra. Végül a patológián kötött ki, és a boncolás lett a mindene. Sokszor napokon keresztül, alvás nélkül csak boncolt. Barátai és hozzátartozói arra gyanakodtak, Vikinek a szerelmi csalódásoktól elment az esze. De mire a gyanúból bizonyosság lehetett volna, az ifjú orvosnő köddé vált. Eltűnésével egy időben – állítólag – néhány halottnak is nyoma veszett a hullaházban." (Cserna-Szabó András: Viki - részlet)
Áprilisban folytatjuk egy másik irodalmi művel…