85 éves Konrád György
Debrecenben született, 1933. április 2-án. Apja jómódú zsidó vaskereskedő, a család Berettyóújfalun élt. Az 1944-es üldözések idején Konrád pesti rokonokhoz menekült. 1946-ban a debreceni református kollégium, 1947–1951-ben a budapesti Madách-gimnázium tanulója volt. Polgári származása miatt nem jelentkezhetett egyetemre, de fölvették az Orosz (később: Lenin) Intézetbe, innen iratkozott át 1953-ban az ELTE magyar szakára.
Az 1953-as reform híveként írta első recenzióit az Új Hang című folyóiratba. 1956-ban fejezte be egyetemi tanulmányait. 1956 októberében egyetemi nemzetőr. Ezután évekig állástalan.
Első regényének, A látogatónak megjelentetését a Szépirodalmi Könyvkiadó nem vállalta, a Magvető viszont igen, s az az 1969-es könyvhét legnagyobb sikere lett. 1973-ban újabb regényét, A városalapítót politikai okokból a Magvető is elutasította, illetve csak 1977-ben adta ki, megcsonkítva. 1973 nyarán Konrád ügyészi figyelmeztetésben részesült, és elveszítette állását.
A dobai elmegyógyintézetben dolgozott, készülő harmadik regényéhez gyűjtött anyagot. 1973–1974-ben Szelényi Ivánnal közösen megírták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című történetfilozófiai (illetve az ő műfajjelölésükkel: tudásszociológiai) esszét, melynek kéziratát a hatóság lefoglalta, és a szerzők ellen államellenes izgatás címén vizsgálatot folytatott. A zaklatások elől Szelényi kivándorolt, Konrád György pedig a belső emigrációt választotta.
1978-ban fejezte be harmadik regényét, A cinkost, utóbb Konrád első három könyvét összefüggő trilógiának nyilvánította.
1976-ban lejárt Konrád hároméves utazási eltiltása, s Nyugat-Berlinbe utazott, ahol egyéves ösztöndíjat kapott. Innen New Yorkba, San Franciscóba és Párizsba látogatott el, csak 1979 márciusában tért vissza Magyarországra. A magyar kulturális életből gyakorlatilag kiiktatódott, másfél évtizeden át mindössze A városalapító cenzúrázott kiadása (1977) és a Mondatok egy képzelt regényről című esszé (1982) jelenhetett meg tőle legálisan. Ugyanakkor az ország határain túl valamennyi műve megjelent (regényeit mintegy tizenkét nyelvre fordították le), s a külföldi közvélemény előtt ő lett a kortárs magyar széppróza legismertebb alakja.
1988-ban a publikálási tilalom végét jelezte A látogató második kiadása.
A nyolcvanas évek végén újabb regénytrilógia megírásába fogott, melynek első kötete az először Kerti mulatság című, 1985-ben elkészült mű gyökeresen átdolgozott és Agenda, 1. Kerti mulatság címen kiadott változata. A második kötet (Kőóra) 1994-ben, a harmadik (Hagyaték) 1998-ban jelent meg. Az önéletrajzi elemekkel átszőtt, de alapvetően fikciós regénytrilógiához képest dokumentáris igénnyel önéletrajzi az Elutazás és hazatérés című regény (2001), melynek folytatásai, a Fenn a hegyen, napfogyatkozáskor 2003-ban, a Kakasok bánata 2005-ben, az Inga 2008-ban jelent meg.
100 éve született Hubay Miklós
1918. április 3-án született Nagyváradon. Középiskoláit Debrecenben és Gyulán, bölcsésztanulmányait (esztétika, filozófia, művészettörténet) a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (1936–1940) és Genfben végezte.
Első darabja (Európa elrablása – Lear herceg, 1939) már a Magyar Nemzeti Színház programján szerepelt. Állásfoglaló tanulmánykötete: Nemzeti színjátszás – drámai magyarság (1941). Színpadi bemutatója (Hősök nélkül) 1942-ben volt a Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
Budapesten szerkesztőségi titkára lett két idegennyelvű szemlének (Hungarian Quarterly, Nouvelle Revue de Hongrie), amely genfi ösztöndíjhoz segítette (1942), ahol aztán 1946-ban a Magyar Tájékoztató Könyvtár kinevezett igazgatója lett. Hazatérése után 1950–57-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, s 1955–57-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig főként filmgyári forgatókönyveket írt (pl. Bakaruhában, Angyalok földje) és műfordított (pl. Marceau, Miller, Sartre, Molière darabjait).
Mindeközben néhány társadalmi tematikájú drámát írt (ekkor a Madách Színházban játszották): Egy magyar nyár (1954), István napja (1955), Egyik Európa (1957). Petrovics Emil felkérésére született zenei alapszöveg a C’est la guerre (1962; legutóbb 1998-ban is felújították a Zeneakadémián). 1956. október 27. és november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben.
Az első magyar musicalt Vas Istvánnal (versek) és Ránki Györggyel (zene) alkotta meg Szinetár Miklós zenés színháza számára: Egy szerelem három éjszakája (1961, még 2005-ben is több társulat játssza).
Az 1973-as Színház a cethal hátán a magyar drámai hagyomány összegző műve, a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról című XVI. századi dráma feldolgozása (1974-ben a Nemzeti Színházban, 1996-ban a Gyulai Várszínházban játszották).
A hosszantartó hazai állástalanság után Hubay Miklós pályafutása 1974 és 1988 között Firenzéhez kötődik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszerűvé tette az egyetemen. Később jelentős funkciót vállalt idehaza is, 1981-től, öt éven át a Magyar Írószövetség elnökeként. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar Dráma Napját.
Művei elsősorban olasz és francia nyelvterületen ismertek, bár sok európai nyelvre lefordították, hazai és külföldi rádiós, televíziós feldolgozásuk számtalan. Színházról, drámáról és a magyar irodalomról előadásokat tartott a világ minden táján.
Drámái mellett évtizedeken át írta tanulmányait, esszéit, úti- és naplójegyzeteit: A megváltó mutatvány (1965), Úton és itthon (1970), Aranykor (1972), Napló nélkülem (1978), A dráma sorsa (1983), Végtelen napjaim (1996, Új folyam, 1997), Talán a lényeg (1998) .
2004-től megindult drámái összkiadása, az Elektra Kiadóház gondozásában.
Társaság elnöke, a CET Klub vezetőségi tagja, a Société Européenne de Culture tagja, a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2001-től). A magyar Szerzői Jogvédő Hivatal (Artisjus) kiküldöttjeként a magyar drámaírókat rendszeresen képviselte a Párizsban székelő Confederation Internationale des Societés d’Auteur et Compositeurs (CISAC) közgyűlésein.
2011. május 7-én hunyt el Budapesten.