Hazai Attila koránál fogva is pontosan tudhatja, hogyan zajlik a mai „huszasok-harmincasok” generációjának értelmiségi élete. Most megjelent kötetének címe (Budapesti skizo) és szerkezete Bret Easton Ellis, amerikai író 1991-ben megjelent regényére, az Amerikai psychora (9422161) rímel. Ahogyan Ellis botrányregénye, úgy Hazai műve is az „emberalatti” világot, a tudat legmélyén felgyülemlett „sötétséget” vetíti ki (az amerikai minta véres brutalitása nélkül).
Az író a magyar egyetemista értelmiség, a huszonévesek mindennapjaiba vezet el. A regény főszereplője – a sokáig Amerikában élt, majd hazatelepült – Feri, aki hol füves cigarettával, hol speedezéssel próbálja egyhangú hétköznapjait színesíteni. Krisztina a barátnője, kedves szerető gondoskodással veszi körül a fiút, aki egyre jobban beleszeret a lányba. Olyannyira, hogy annak kérésére le akar szokni a narkotikumokról is.
Kettejük és a társaság „szövegelésével” remekül érzékelteti a szerző, hogy milyen a szinte kizárólag metakommunikációra épülő anti-beszéd, azokban a részekben pedig, ahol Feri a speed hatása alatt fejből mondja el készülő regényének történetét, azt, hogy milyen az igazi alak- és történetteremtő írói nyelv. Az üres pótcselekvések kábítószertől ködös világában azért pontosan érzékelhető egy másik – szintén valóságos – sík is, ahol az igazi beszélgetések igazi problémákról, nagyon is élően zajlanak. A fiatal szerző sikert ígérő könyve, igényesen és átgondoltan megkomponált, filozofikus mélységekbe hatoló mű. – Az egyetemisták, fiatal értelmiségiek fogják keresni.