200 éve született Kisfaludy Károly
1788. febr. 5-én született Téten. Apja főszolgabíró volt, anyja , tekintélyes zalai földesúr leánya, belehalt fia születésébe. Apja ezért ridegen bánt fiával. 1799-től a győri bencés gimnáziumban tanult, megbukott és fegyelmezetlensége miatt ki kellett maradnia az iskolából.
1804-től katonai nevelőintézetbe lépett, hadapród lett. Itáliába, majd 1806-tól határőrzésre a Szerémségbe került. Bátyja hatására kezdett verselni, s próbálkozott a drámaírással. 1811-ben lemondott főhadnagyi rangjáról, ezért apja kitagadta. Pesten Szemere Pál körébe került. 1812-16-ban Bécsben képzőművészetet tanult, közben hosszabb időt töltött Itáliában is (1815). Arckép-, sőt szelencefestészetből, időnként kereskedelmi tevékenységből élt. Festői munkájával egyik elindítója a magyar nemzeti festészetnek. Kedvelt, romantikus témái (a tengeri vihar, a vésszel küzdő ember, a természet elemeinek hatalma, a sorsnak kiszolgáltatott ember veszendősége) költészete szempontjából is figyelmet érdemelnek.
1817-ben visszaköltözött Pestre és ismét írni kezdett.1819-ben aratta első sikereit színdarabjaival, neve gyorsan ismertté vált. A 20-as évek elejétől hosszabb időre felhagyott a drámaírással. Rátalált az alkatának megfelelő tevékenységre, a szerkesztésre. 1821-től kiadta az Aurora c. irodalmi zsebkönyvet, megszervezte az Aurora-kört. A fiatal írókat kritikára és annak tűrésére nevelte. Fáy András kezdeményezése nyomán új műfajt honosított meg, a novellát.
1830-ban Széchenyit kérte fel megindítandó újságjának szerkesztésére, ám az engedély megérkezésekor az író már halálos ágyán feküdt. Temetésén hatalmas tömeg vett részt. Pest tisztelettel adózott az írónak, aki irodalmi központtá tette, és példát mutatott a városi, polgárosodó életformára és gondolkodásra.
190 éve született Jules Verne
Jules Gabriel Verne Nantes-ban, Franciaországban született, 1828. február 8-án. Édesapja Pierre Verne ügyvéd, édesanyja Sophie Allote de la Fuye.
Gyermekkorát otthon, Nantes-ban, a nyüzsgő kikötővárosban töltötte. A család nyaranta Brains-ben, a Loire folyó partján lévő vidéki házban tartózkodott, ahol Jules és testvére Paul gyakran kölcsönöztek ki hajót napi egy frankért. A folyón navigáló számtalan hajó látványa beindította Jules Verne fantáziáját. 9 éves korában testvérével a Szent Donatien bentlakásos kollégiumába került. Gyermekként óriási érdeklődést mutatott az utazás és felfedezés irányába, íróként pedig szenvedélyt mutatott a kaland történetek és science fiction iránt.
A tanulmányai befejezése után Jules Verne Párizsba ment jogot tanulni. Azonban az írás háttérbe szorította a tanulást, és mikor erre Jules Verne apja rájött, megvonta fiától a pénzügyi támogatást.
Jules Verne kénytelen volt eltartani magát, és beállt tőzsdeügynöknek, amit gyűlölt, annak ellenére, hogy valamelyest sikeres volt benne. Ebben az időszakban találkozott Victor Hugo-val és Alexander Dumas-val, akik felajánlották, hogy segítenek neki, és ellátják írói tanácsokkal.
Jules Verne 1857. januárt 10.-én vette el Honorine de Viane Morel özvegyet, kinek már volt két lánya. Felesége bátorítására folytatta az írást, és aktívan keresett kiadót. 1861. Augusztusában született meg fiúk, Michael, aki az apja tiltakozása ellenére egy színésznőt vett el feleségül, két gyermeke született kiskorú szeretőjétől, és adósságba temette magát. Ahogy Michael egyre idősebb lett, apa és fia közötti kapcsolat is rendeződött.
Jules Verne fő műve a Különleges utazások, mely 54 regényből áll.
135 éve született Nagy Lajos
Házasságon kívüli gyermekként született, édesanyja Nagy Júlia cselédlány volt. Édesapja személye bizonytalan, egyesek szerint Basa Lajos református lelkészfiú, mások szerint egy Basch nevű helybeli zsidó bérlő lehetett az apja. Nagy Lajost iskolás koráig nagyszülei nevelték. 1901-ben érettségizett; eredetileg matematika-fizika szakos tanárnak készült, mégis jogot tanult. Az egyetem mellett ügyvédi irodákban és házitanítóként dolgozott. 1906-ban rövid ideig szolgabíró lett, bár a jogi diplomát sosem szerezte meg.
1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1915-ben besorozták, de frontszolgálatra nem került és két év múlva ideggyengeségre hivatkozva felmentették a szolgálat alól.
1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100%, a Független Szemle és a Forrás című lapoknak, és 1945 után a Szabad Népnél is dolgozott.
1935-ben vette feleségül Szegedi Borist (1895-1967). 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkásságáért kapott pénzből nem tudott megélni.
Elsősorban és mindenekelőtt novellista volt: igazi területe a karcolattól az elbeszélésig terjed. De mindig kísérletező volt, írt hatásos színpadi műveket is, írt regényeket is, amelyeknek novellisztikus részletei általában sikerültebbek, mint az egész koncepció. Élete végén pedig belefogott önéletrajzába, amelyből két kötet készült el, a második már csak halála után jelent meg. Nélkülük nem is lehet igazán megérteni emberi-művészi fejlődését: ugyanolyan illúzió nélküli szemmel figyeli magát, mint a külvilágot.
A felszabadulás után mellőzött volt, holott mindenki tudta, hogy a bontakozó szocialista irodalomnak ő az egyik legfontosabb előkészítője és az egyik legnagyobb élő mestere. A hivatalos elismerést meg is kapta, egyike volt az első Kossuth-díjasoknak, új művei egymás után jelentek meg. De a felszabadulás pátosza nehezen viselte túl józan ridegségét, majd a személyi kultusz merev éveiben zavaróan hatott örökös kritikai magatartása. Tisztelték, de nem kapta meg méltó helyét az élő irodalomban. Mindemellett a már idős író beteg is volt, de betegségéhez járult hipochondriája is, amellyel több betegséget képzelt, mint ami volt. Ezért azt sem hitték el neki, hogy valóban súlyos beteg. Oly gyakran volt képzelt rosszulléte, hogy amikor rátört a halálos roham, senki se vette komolyan. Csak amikor meghalt, döbbent meg az egész irodalom. Temetése olyan volt, mintha az irodalom, s körülötte az egész ország vádolná magát, amiért nem becsülte meg eléggé nagy íróművészetét. Ebben a percben vált nyilvánvalóvá, hogy klasszikusát temeti a nemzet.
120 éve született Bertolt Brecht
Eugen Berthold Friedrich Brecht néven a bajorországi Augsburg városában született 1898. február 10-én. Gazdag polgári családból származott, apja egy papírgyár főrészvényese és igazgatója volt, így fia számára biztosítani tudta a kitűnő nevelést. Brecht már gyerekkorában is szívesen verselt, első kötete tizenhat éves korában jelent meg.
Első drámáját, a Baalt, mely még magán viseli a kor expresszionista stílusjegyeit, 1918-ban írta. Egy évvel később kapcsolatba került a baloldallal és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Ebben az évben írta a Dobszó az éjszakában című szatirikus színművét a háborúból hazatért katonákról. 1921-ben abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. Egy évvel később feleségül vette Marianne Zoff színésznőt, akitől később elvált és 1929-ben Helene Weigel színésznővel házasodott össze, akivel élete végéig együtt élt.
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott Koldusopera című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét Kurt Weill szerezte, ezt a művét magyarra Vas István fordította. 1927-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. Karl Marx
Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először Ausztriába, majd Svájcba, Dániába, Finnországba, Svédországba, végül az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta náciellenes drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1935–38) és az Állítsátok meg Arturo Uit (1941).
Legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. A Galilei élete (1939) című tandrámában a tudósok felelősségét vetette fel. A Kurázsi mama és gyermekei (1939) című, a 30 éves háború idején játszódó történelmi drámájában azt bizonyítja, hogy a háborúkon valójában senki nem nyerhet. A szecsuáni jólélek (1940) című drámájának hősnője, a segítőkész Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony bibliai történetét dolgozta fel.
Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, feleségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban, Kelet-Berlinben telepedtek le.
1953-ban Brecht a Pen Club elnöke lett, amit az Német Demokratikus Köztársaság kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani, a kommunista hatóságok ugyanakkor egyre kevésbé tűrték Brechtnek a sztálinista hatalommal szemben is örökké dacoló magatartását. Brecht 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.