A Magyar Kultúra Napja

 

A Magyar Kultúra NapjaA Magyar Kultúra Napját 28 éve ünnepeljük meg, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát. Idén Horváth Ferenc versével emlékezünk meg e jeles alkalomról.

 

A magyar kultúra napjára

 

Bizony mondom, a kultúra

nem cukormáz, fércelt ruha,

nem foszlékony, nem olvadó:

változó örökkévaló –

pont annyi idős, mint az ember,

sőt, egy a homo sapiens-szel,

minden eddig volt ember-aggyal,

minden szívbéli hővel, faggyal,

mindegyik szóval, minden tettel,

gyönyörűséggel, rettenettel.

 

A kultúra őrzi a múltat,

a megtörténtek nem fakulnak,

megéljük mind a volt időket:

Trója falai most is dőlnek,

eposzán dolgozik Homérosz,

s köztünk él minden régi hérosz,

mi elhullott, az is való ma,

virágzik és felbomlik Róma,

s hun hódítást is láthatunk,

míg Attilával vágtatunk.

 

Árpád lovának nyerítése,

tudjuk, elenyészett, de mégse,

füleljünk, s azt is halljuk ám ma,

hogyan döng Botond buzogánya,

s Lehel kürtje is rivall, csattan

bármelyik  mái pillanatban,

s látjuk a kellő új irányt

felvállaló István királyt:

mert velünk vannak őseink,

honunkért küzdő hőseink.

 

S most is mozog, mint a motolla,

sosem pihen Petőfi tolla,

Bartók komponál, Ady versel,

megküzdenek minden keservvel,

képét Munkácsy egyre festi,

álmát Gulácsy nem ereszti,

Erkel mattol s zenét szerez,

új lépést, új hangot keres,

ír Arany, Krúdy, Kosztolányi:

miénk minden, mi volt, akármi

 

Velünk van múltunk hagyománya,

minden koroknak tudománya,

művészete és nézete,

évezredeknek érzete,

minden mi rút volt, s ami szép:

ostoba döntés, bölcs beszéd,

Werbőczi hírhedt törvénykönyve,

megsarcolt jobbágyoknak könnye,

nagy szimfóniák fényei,

poéták költeményei.

 

Mert az ember a kultúra,

mindenek szolgája, ura,

sosem mindegy, hogy mit teszünk,

mit árulunk, és mit veszünk,

hogyan tervezünk,  érezünk,

mi az, amiért vérezünk:

a kultúra a múlt, jelen,

s a jövő is, a végtelen,

hajnalunk, delünk, éjjelünk –

amíg vagyunk, amíg leszünk.

 

Horváth Ferenc