Tömörkény István (született Steingassner István, 1866. december 21. – 1917. április 24.) magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató.
Iskoláit Makón és Szegeden végezte, majd gyógyszerésznek tanult. A kényelmes polgári életet ígérő patikusság helyett végül a kevésbé megbecsült újságírói pályát választotta.
Az 1880-as évek közepe a szegedi hírlapírás hőskora. Az árvíz után újjáépülő városban lüktet az élet. Ebben az időben országosan kedvelt műfaj a csevegő tárcacikk, illetve annak egy sajátos formája, a tájrajz. A tárcában az író nem kerek, megkomponált művet ad, hanem könnyedén cseveg, társalog az olvasóval. A tárca Szegeden is közkedvelt, alig van szegedi író, aki ne próbálkozna vele; e minták nyomán – patikussegéd korában – kezdi írni tárcáit a Szegedi Híradónál. (Gárdonyi Géza tanácsára ekkor változtatja meg a nevét.) 1886-ban a lap munkatársa lesz, 1899-től a Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum alkalmazottja majd, mint jeles régészt, a szegedi múzeum igazgatójává nevezik ki.
Az egyéni hangjukat nehezen megtaláló írók közé tartozik, hosszú idő telik el, míg elhatározza, hogy önálló kötettel is a nyilvánosság elé lép – első kötete 1893-ban jelent meg Szegedi parasztok és egyéb urak címmel, majd közel negyedszázados alkotói korszakának termése további tizennégy kötetben látott napvilágot. Csattanóra épülő novelláit rövidség, tömörség, kompozíciós megszerkesztettség és groteszkbe hajló humor jellemzi.
Tömörkény soha nem szegődött irodalmi irányzatokhoz, mozgalmakhoz, távol tartotta magát az akadémikusoktól éppúgy, mint a forradalmároktól. A népiességet sem kereste, számára ez nem izmus volt, hanem maga az élet, ő csak azt mondta, amit látott, és csak úgy mondta, ahogy látta – ez az ő erőssége.
Móra Ferenc így írt róla: „Szeged kultúrpalotájának ő a legnagyobb raritása és akkora kincse, amekkora Budapest összes múzeumaiban nem található. És sohase gondolt arra, hogy a Kultúrpalota idegen látogatói szemében ő a legnagyobb áhítattal megnézett látnivaló. … világítani fog még akkor is, mikor a Kultúrpalota minden bennevalóival és tartozékaival egyetemben rég omladék lesz.”