Betlehemben esik a hó
(Horváth Apor Boldizsár karácsonyi kórusművére)
Betlehemben esik a hó,
ez nem nonszensz, hanem való:
a hópelyhek igaziak,
valóságosan hullanak.
Lám, esik a hó Betlehemben,
patyolat fehér függöny lebben,
s hallani hópelyhek dalát,
amint hullnak alább s alább.
Ím, Betlehemben hó esik,
álmélkodó szemek lesik:
néznek a hóra, föl az égre,
hogy mi ez a csoda s mi végre.
Betlehemben a hó szitál,
Üdvözítőnknek ez kijár:
neki az az igazi tér,
hogyha a világ hófehér.
Hó szállingózik: Betlehem
várja az áldást egyre lenn –
vágyik a tisztára, fehérre,
hópelyhek gyöngéd énekére.
Fut az adventi pillanat,
Betlehemben a hó szakad,
mert tudja minden hópehely:
karácsony táján hullni kell.
Betlehemi hó! Virtuális?
Dehogy! Igaz és aktuális!
Nem kell több szó: nyilvánvaló,
hogy mért is hullik ez a hó!
Adventi Pi-vers
( 3,141592653589793)
Íme, a szív, a lélek
várakozik,
új bensőt remél,
égi ízzel illatozó
tisztaság enyheit,
emberként,
itt.
Betlehemi mementó
(Pi-vers: 3,141592653589793)
Lám, a széna,
a jászol melegsége,
az isteni illat!
Kis Jézus éjszakája:
csendesség világol,
csillagfény int.
Karácsonyaink
Réges-régi hintalovak,
majdan világló gyertyafények
s egy csillagszóró-pillanat:
karácsonyaink egybeérnek.
Mindennapi karácsonyunk
Bizony mondom, minden napunk karácsony,
ha legfőbb vezérlőnk a szeretet:
túladhatunk hamis úton, irányon,
jussul kaphatjuk az igaz teret.
Egyre gyúlnak akkor a tiszta fények,
s két szívpitvarunk is köztük ragyog:
onnan nyújtjuk fel nap mint nap az égnek
a betlehemi örök csillagot.
2022 karácsonyára
Horváth Ferenc