15 éve hunyt el Janikovszky Éva

 

Kucses Éva Etelka Nametta néven született 1926. április 23-án Szegeden. Nevét később Kispálra magyarosította, de végül férjezett nevén vált széles körben ismerté. Szegedi szülőháza a Bolyai utca 19. szám alatt található, amelynek falán ma emléktábla van elhelyezve.

1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon folytatta tanulmányait. Ezt még kiegészítette 1948–1950 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Már diákkorában részt vett baloldali tüntetéseken, és a kommunista mozgalom szegedi egyetemi szervezői között volt.

1944–48-ig a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat hallgatott. 1948-ban Budapestre költözött, és az Eötvös József Bölcsészettudományi Egyetem szociológia-filozófia-pszichológia szakán tanult, ahol 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első munkahelye 1951-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt, ahol először a Nevelésügyi Főosztályon dolgozott (kezdetben a szerzők és a Tankönyvkiadó Vállalat közötti levelezést folytatta, valamint általános iskolai tankönyveket küldött ki bírálatra) majd az 1952-es átszervezések után a Tudományügyi Főosztályon volt előadó, ahol felsőoktatási jegyzetek ügyeit intézte. Minisztériumi évei alatt ismerkedett meg egy szegedi orvossal, Janikovszky Bélával (1919-1978), akivel 1952 októberében házasságot kötöttek, ám miután férjét 1953 februárjában letartóztatták, el kellett hagynia a minisztériumot. Átmenetileg a Jegyzetellátónál helyezkedett el. Fél évvel később a férje kiszabadult és az Országos Onkológiai Intézetben kapott állást, Éva pedig először a Tankönyvkiadó Vállalathoz került, majd később az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora lett, ahol 1964-től főszerkesztői beosztásban dolgozott 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig, de ezután is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja volt. 1981-82 között a Minerva Kiadó szerkesztőjeként is dolgozott.

1978-tól, megalakulásától (és egyben férje halálának évétől) 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. 2003. július 14-én, Budapesten, hosszan tartó, súlyos betegség után bekövetkezett halálával soha be nem tölthető űrt hagyott maga után.

Kezdettől fogva mindig ugyanaz, az ember érdekelte, ezért is tanult az egyetemen szociológiát, lélektant és pedagódiát. Első könyve (Csip-Csup) felkérésre készült, egy, a víz körforgásáról szóló ismeretterjesztő célfeladat eredményeként. Ezt a kötetet 1957-ben jelent meg Kispál Éva néven. Ezt követte két lányregény, 1960-ban a Szalmaláng, ebben szerepelt először a Janikovszky Éva név, 1962-ben pedig az Aranyeső. Aztán abbamaradnak az ilyen típusú regények, és a következő években úgynevezett gyerekmonológok születnek. Ezek azok a művek, melyekkel maradandó sikereket ért el, főleg azért, mert a célcsoport nyelvén, frappáns, ironikus mondatok révén fogalmazza meg és mondja el a felnőtt és gyerekvilág konfliktusait, miközben a nézőpont váltogatásával állandó feszültséget is teremt, amit a mindennapok közhelyeit kifordító megfogalmazásával rendre fel is old. A nyelvi játékokon alapuló mondatok magát a gyerekbeszédet helyezik a középpontba, helyenként megtartva a beszélt nyelv elszólásait.

Lélekben közel tudott maradni a tizenéves korosztályhoz, hiszen hitte és vallotta, hogy a kamaszkor az emberi élet egyik legnehezebb korszaka, a kamaszok és a szülők számára is embert próbáló feladatokkal, amiket csak közösen lehet átvészelni. Talán legkedvesebb könyve, a Kire ütött ez a gyerek? abban az időszakban született, amikor János fia kamasz volt, így a könyv kiindulópontja kettejük kapcsolata lett, a szavak pedig azért olyan hitelesek, mert a szerző megpróbálta beleképzelni magát a fia helyzetébe.

Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok a sajnos időközben szintén elhunyt Réber László rajzaitól. Amíg Janikovszky Éva kevés szóval ír, Réber László egyetlen vonallal rajzol. Ezzel a módszerrel leegyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, és rengeteg teret hagynak a szabad asszociációnak.

Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok a sajnos időközben szintén elhunyt Réber László rajzaitól.

Janikovszky Éva nevét alapítvány, meseíró pályázat, díj, budapesti általános iskola, hódmezővásárhelyi óvoda, kozármislenyi általános művelődési központ és szegedi kollégium viseli, szegedi szülőházán (Szeged, Bólyai utca 17.) és budapesti lakóházán (Budapest, VII. kerület, Bajza utca 8.) emléktábla található.

Forrás: ekultura.hu